Századok – 1957
Tanulmányok - Berend Iván–Ránki György: Hadianyaggyártás Magyarországon a második világháború alatt 696
HA lJIAN YAGGYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT 697-A 20-as években a magyar uralkodó osztályok — bár propagandisztikus szempontból a revízió kérdését állandóan napirenden tartották — tisztában voltak azzal, hogy revíziós terveik végrehajtására nem alkalmas a nemzetközi helyzet, továbbá azzal is, hogy az ország belső gazdasági helyzete sem engedi meg a nagyobb arányú fegyverkezést. Hozzá kell tenni azonban, hogy mihelyt az ország gazdaságilag konszolidálódott, s 1927-ben a fasiszta Olaszországban a revízió szempontjából fontos külpolitikai szövetségesre talált, ismét napirendre tűzte a fegyverkezés kérdését. 1928-ban Bethlenék titkos fegyverkezési program kidolgozásán fáradoztak. E terv — mely 900 millió P-t fordított volna a hadsereg modern fegyverekkel való ellátására — részleteiben nem ismeretes. Nem lehet kétséges azonban, hogy e terv kereteibe tartoztak a Weiss Manfréd-gyár igazgatósága és a kormány között meginduló tárgyalások,5 melyek azt célozták, hogy a gyárat az addiginál nagyobb mértékben állítsák át katonai cikkek termelésére. A létrejött szerződések szerint a Weiss Manfréd Művek berendezkedett a repülőgépgyártásra (külön vállalatot hozott létre erre a célra Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt. néven). A kormány ennek fejében — az állami kedvezményeken és vámvédelmen túl — kötelezte magát, hogy évi 50 gépig teljesen, ezen felül 60%-ban a vállalatnak biztosítja a megrendeléseket. A Weiss Manfréd Művek a warnemündei Heinckel céggel és az amsterdami Focker-gyárral kötött megegyezést repülőgépgyártási szabadalmak megvásárlására. A békeszerződés tilalma következtében természetesen még nem katonai repülőgépek, hanem csupán sport- és 18 személyes utasszállító gépek előállításáról volt szó. Ezt az üzemrészt azonban könnyen át lehetett állítani harci repülőgépek gyártására is. Ugyanide tartozik a Weiss Manfréd Művek és a kormány között szintén 1928-ban létrejött egyezmény, melyben a gyár vállalta speciális katonai járművek gyártásának ismételt beindítását, továbbá, hogy a gyár régi cikkeinek, a mozgókonyhák, katonai sütőkemencék és főzőládák gyártására is felkészül, hogy a szállításokat a felszólítás utáni hat héten belül megkezdhesse.6 Kiegészítette ezeket a szerződéseket az 1931 júliusi megállapodás, melynek értelmében a hadsereg repülőgép, kerékpár, motorkerékpár, terepjáró gépkocsi és tüzérségi vontató szükségletét békeidőben kizárólag a gyártól szerzi be, továbbá kötelezi magát a kormány évi 5 millió P értékű lőszer megrendelésére.7 A Bethlen-kormány által kidolgozott tervbe — melynek teljes végrehajtására az 1929-ben kitört túltermelési válság következtében nem került sor, mivel a csőd szélére jutott s hosszú éveken keresztül deficittel küzdő államháztartás nem bírta volna egy nagyobb fegyverkezési program terhét — tartozott még a péti nitrogénművek felépítése, mely egyaránt hasznosítható volt műtrágya, valamint lőszergyártáshoz szükséges salétromsav előállítására, valamint a fűzfői lőszergyár üzembehelyezése. A péti gyár építését 1932 végén fejezték be teljesen. A 25 millió P-s beruházással épült üzem részben a Salgótarjáni Ivőszénbányr a, részben állami érdekeltség volt. Két részből állt, az A gyár az ammoniákot termelte, mely a chilei salétrom pótlására szolgált, a B gyár pedig — mely közvetlen katonai irányítás alatt állt — 5 K. G. L. W. M. okmánytár 23 — 573/2 (repülőgópgyári ügyek). A kormány ekkor sajátított ki Csepelen 150 holdat repülőtér céljára ; itt a W. M. gyárban előállított gépeket próbálták ki. 6 K. G. L. VV. M. okmánytár 29-658. 'Uo. 37-812.
