Századok – 1957
Tanulmányok - Berend Iván–Ránki György: Hadianyaggyártás Magyarországon a második világháború alatt 696
714 BEHEND IVÁS— BÁNKI GYÖRGY végezte a továbbiéi dolgozást. Békeüzem esetén évi 3200 vagon műtrágyát, háború esetén 1500 vagon robbanóanyagot állított elő. A gy arkomplexumot azonban úgy telepítették, hogy — nem jelentős költséggel — többszörösére növelhette termelését.8 Szorosan összehangolva a péti gyárral, építették fel 22 millió P beruházással a fűzfői lőporgyárat. A Pétről szállított salétromsavból Fűzfő lőport és trinitrotoluolt gyártott. A 30-as évek elején az előbbiből napi 3, utóbbiból napi 5 t teljesítőképességgel rendelkezett.9 1930-ban építettek fel a diósgyőri állami üzemben „új gyár" néven egy nagyteljesítményű hadigyárat, mely az elképzelések szerint az egész magyar lövegszükségletet is fedezni tudta.1 0 Mint a 30-as évek közepén az olasz arzenálparancsnok magyarországi látogatásáról készült olasz jelentés megállapítja, a diósgyőri lövegüzem kis és közepes kaliberű lövegek gyártására volt felszerelve. 1935-ben pl. 160 db 7,5 cm-es hegyi ágyú, 40 db 8 cm-es légvédelmi ágyú folyamatban levő gyártásáról számolnak be. Ezeknek termelése sorozatban folyt.1 1 A túltermelési válság utáni esztendőkben a gazdasági helyzet csak lassan javult, az ország továbbra is pénzügyi ellenőrzés alatt állott, így a hadianyaggyártás kapacitásának fejlesztése csupán néhány kisebb beruházásra szorítkozott. Mégis a hadianyaggyártás sokkal nagyobb méretű volt, mint a 20-as években. Egyrészt azért, mivel a Honvédelmi Minisztérium számos megrendelést adott a hadiipar kiépült részlegeinek, másrészt — s ez nem kevésbé volt fontos — lehetővé tették, hogy a békeszerződés tilalmának kijátszásával a nagy nehézipari üzemek bekapcsolódjanak a külföldi fegyverkezési konjunktúrába.1 2 A hadiipari kapacitás továbbfejlesztését elsősorban a modern haditechnika igényeit kielégítő katonai járművek, nehézfegyverzet stb. — mellyel ebben az időben a magyar hadsereg alig vagy egyáltalán nem volt felszerelve — kikísérletezése, prototípusainak legyártása s a tömegtermelésre való előkészületet jelentette. Ez a termelés fellendítésében is játszott bizonyos szerepet, de nagyobb jelentősége a háborús átállítás előkészítésében volt. A vezérkar az érdekelt gyárakkal elsősorban páncélosok, lövegek s légi fegyvereknek a Haditechnikai Intézettel közösen történő kikísérletezésére adott megbízatást. Ezekben az években számos megegyezés jött létre az olasz hadsereggel egységes fegyverek alkalmazása céljából. A magyar gyárak pl. megkapták az olasz Pavesi-féle tüzérségi vontató licencet s ennek alapján kezdték el a gyártást. A könnyű harckocsikra vonatkozólag mindkét hadsereg kísérletezett.1 3 A Weiss Manfréd-gyárral hegyi vontató és katonai nehézgépkocsi prototípusát készíttették elő.14 A gyár traktorosztálya C—2 típusú páncélgépkocsit £S új kísérleti hadi hídkocsit készített el.1 5 A katonai szakértők által felállí-8 Hadtörténelmi Levéltár (H. L.) Vezérkari Főnökség (V. K. F.) 1933 - 77 -136003; 1935-94-105607. 9 H. L. V. K. F. 1933-77-126003. 10 A magyar ipar. Bpest. 1941. 433. 1. 11 IL L. V. K. F. 1935-94-105607. 12 Vö. Berend Iván — Ránki György: Az ipar háborús előkészületei s ennek hatása a ciklus alakulására Magyarországon 1933 — 1938. Közgazdasági Szemle. 1956. január. 13 II.L. V. K. F. 1934-81-105409. 14 Uo. 1934-85-105020. 16 Uo. 1934-81-105358 és 105478.
