Századok – 1957
Tanulmányok - Berend Iván–Ránki György: Hadianyaggyártás Magyarországon a második világháború alatt 696
HADIANYAGGYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON " A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT A magyar iparnak azokat az üzemeit, melyek az első világháború idején a hadsereg számára dolgoztak, a 20-as évek elején a béketermelés szolgálatába kellett állítani. A béketermelésre való. átállás nem ment minden nehézség nélkül, számos üzem — különösen azok, melyek létüket kizárólag a fegyverkezésnek köszönhették — tönkrement, más üzemek — vonatkozik ez szinte valamennyi gépgyárra -— csupán csökkent kapacitáskihasználással, alacsony munkáslétszámmal dolgoztak. Azok a kísérletek, melyek a Szovjetoroszország elleni intervenció célját szolgáló fegyverszállításokkal1 próbálták a magyar hadiipari kapacitást átmenteni, hamarosan kudarcba fulladtak. A 20-as években tehát sem külső, sem belső megrendelések nem tették lehetővé, hogy Magyarországon az ipar fegyvereket s hadianyagot gyártson. A trianoni békeszerződés katonai rendelkezései előírták, hogy „fegyvert, lőszert és bármilyen hadianyagot csak egy gyárban szabad előállítani. Ennek a gyárnak az állam igazgatása alatt és tulajdonában kell állania s termelését szigorúan arra a mértékre kell korlátoznia, amely a 104, 107, 113. és 114. cikkekben (ezek a magyar hadsereg létszámát 35 000 főben szabták meg s, meghatározták az 1000 főre eső fegyverzet és lőszer mennyiségét — B.—R.) meghatározott létszámok és fegyverzet számára szükséges."2 A békeszerződés kimondta továbbá, hogy a hadianyaggyárakat meg kell szüntetni, illetőleg kizárólag kereskedelmi célra kell átalakítani. Ugyanezt írták elő a hadianyaggyártásra szolgáló gépekkel kapcsolatban is. A trianoni békeszerződés további cikkelyei megtiltották fegyverek s hadianyag Magyarországra irányuló behozatalát ; illetőleg Magyarországról történő kivitelét. Mindezt kiegészítették bizonyos modern fegyverek (páncélosok, repülőgépek) előállításának teljes tilalmával.3 A békeszerződés előírásai — bár ezeknek bizonyos mértékű kijátszására mindig nyílott mód — szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a 20-as évek folyamán a fegyver- és hadianyaggyártás Magyarországon jelentéktelen volt, s mindössze egy üzemre korlátozódott. Ez az egy üzem a csepeli Weiss Manfréd gyár lőszer- és töltényhüvelygyártó részlege volt — a hatalmas hadiipari központ kapacitásának nagyobb részét a 20-as évek folyamán béketermelésre állították át —, melyet az állam, hogy a békeszerződés előírásainak eleget tegyen, formailag kibérelt a tulajdonosoktól.4 1 Vö. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. Szcrk.. Nemes Dezső. II. kiad. Bpest, 1955. 2 Corpus Juris 1921. XXXIII. te. 104, 113 és 114. 3 Uo. 115., 116., 118., 119. és 128. 4 Központi Gazdasági Levéltár (K. G. L.) Weiss Manfréd (W. M.) okmánytár 1. es-Ellenőrző Bizottság. 1922. jún. 13-i megállapodás.
