Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZEGÉNYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1905—1907-BKN 693 rávenni a mezőgazdasági munkásokat, hogy már előre „jó szerződéseket" kössenek, ami azután szükségtelenné tenné a sztrájkharcot. Ehhez a taktikához a Torontáli Földmunkás Szövetség összeállított egy bérskálát, amelyben jelentősen emelni igyekezett az 1906-ban elért napszámokat. Ebben a táblázatban a szerződések alapjául a következő napszámbéreket vette :7 3 dec., jan., febr. márc., ápr. május június 2 korona 3 korona 3 korona 5 korona július augusztus . szept., okt. november . 7 korona 5 korona 3 korona 3 korona Ezek a követelések az adott helyzetben nyilvánvalóan irreálisak, eltúlzottak voltak. Nemcsak a gazdák utasították vissza fenti bérskálájukkal, de a mezőgazdasági munkásokat sem sikerült megnyerni ezekhez a követelésekhez. Nincs semmi nyoma annak, hogy ezekért a napszámbér követelésekért bárhol is harc indult volna, s az 1907. évi átlagbérek megközelítően a Gazdák Szövetsége által kínált napszámok színvonalán alakultak. A mezőgazdasági munkások, akik előtt nem volt reális harci cél, általában kiegyeztek a gazdákkal az 1905. évinél valamivel magasabb bérekben. 1907-ben mindössze két mezőgazdasági sztrájk volt Torontál vármegyében, mindkettő a törökkanizsai járásban. Az egyikben 79 gazdasági cseléd, a másikban 60 hónapszámos vív eredményes harcot a túlságosan leszorított bérek emeléséért. Bács-Bodrog vármegyében 1907-ben nem volt mezőgazdasági sztrájk.7 4 A sztrájkharcok ilyen hirtelen lehanyatlásában az említett okokon túl kétségtelenül szerepe van a koalíciós kormányzat részéről a munkásmozgalom ellen fokozódó hatósági terrornak, amely a „derestörvénynek" a sztrájkjogot tovább megszorító intézkedéseiben kapott jogi kifejezést. Mindezek az okok, valamint a SzDP-nak az a törekvése, hogy a tömegmozgalmat törvényes útra, a választójogi harc útjára vigye, a sztrájkmozgalmak lehanyatlása mellett a Földmunkás Szövetség szervezeteinek elnéptelenedését is eredményezte. A SzDP-nak a parasztmozgalmaktól való félelmét és leszerelésükre törekvését jól mutatja, hogy a Narodni Glasz, amely 1905—1906-ban olyan lelkeshangú cikkeket írt az orosz munkások és parasztok harcáról, s oly gyakran nevezte ezt a harcot a magyarországi dolgozók példaképének, az 1907. évi moldvai parasztfelkelés kirobbanásakor, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában lángol fel a parasztság harca, nyíltan utasítást ad a paraszti tömegmozgalmak leszerelésére : „Ha a földmunkás nép mozgalma átjönne hozzánk a magas erdélyi hegyeken —- írja a Narodni Glasz —, elvtársainknak az legyen a kötelességük, hogy a mi népünket visszatartsák a terrortól és a mozgalmat helyes útra tereljék. Mert a mozgalom, amely kitört az elnyomott orosz parasztok köréből, ime már átterjedt a román parasztokra is és könnyen megtörténhetik, hogy tovább hatol előre nyugat felé, miközben hozzánk is átterjedhet."7 5 Ugyanakkor a kielégítetlen tömegek harci kedvét a SzDP a vajdasági területen is igyekszik fokozott választójogi harcok útjára vezetni. Hogy milyen "Narodni Glasz. 1906. nov. 17. 74 Uo. 75 Narodni Glasz. 1907. ápr. 4.
