Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
694 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ nagy volt még 1907 második felében is a dolgozó tömegek harci készsége a vajdasági területen, az világosan megmutatkozott az 1907.- október 10-i tömegsztrájkban, az 1905—1907-es mozgalmak utolsó nagy föllobbanásában. „Budapest után legmélyebbre hatott a mozgalom Krassó-Szörény és Torontál vármegyékben, továbbá Temesvár, Versec és Pancsova városokban" — állapítja meg a Kereskedelemügyi Minisztérium jelentése.7 6 A jelentés távolról sem teljesnek tekinthető adatai szerint október 10-én a vajdasági területen mintegy 8 ezer munkás- sztrájkolt, közel négyszerannyi, mint amennyien 1907-ben bérharcokban résztvettek. Az 1907. október 10-i munkabeszüntetések méreteit a vajdasági területen a Kereskedelemügyi Minisztérium jelentése alapján készített következő táblázat mutatja :7 7 Hány vállalatban Sztrájkoló szünetelt a munka munkások száma Bács-Bodrog vármegye 15 402 Szabadka 85 886 Újvidék 5 168 Versec 341 2 800 Torontál vármegye 215 2 339 Pancsova 355 549 Nagykikinda 44 1 200 167 1 063 Ez a hivatalos számadatokat tartalmazó táblázat is szemmelláthatóan bizonyítja az általános politikai sztrájk nagy népszerűségét a vajdasági munkások között. A fenti adatok azonban még jelentős kiegészítésre szorulnak. Pl. Szabadkán, ahol a Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikája 886 sztrájkoló munkást tüntet föl, a rendőrségi jelentés szerint „október 10-én minden szakma sztrájkolt és a felvonulásban 8000 ember vett részt".7 8 A statisztikai táblázat kiegészítésre szorul még olyan értelemben is, hogy számításba kell vennünk azt a valóságos ostromállapotot, amellyel a hatóságok egyes vajdasági — elsősorban a nemzetiséglakta — helységekben, igyekeztek a nagy politikai munkástüntetést megakadályozni. Űjvidéken pl. úgy igyekeztek érvényt szerezni az október 10-i tüntetést megtiltó rendőrségi rendeletnek, hogy „a katonaság feltűzött szuronyokkal cirkált az utcán, sőt a péterváradi erődből az ágyúcsöveket is Újvidékre irányították".79 Mindezek ellenére a szerb és magyar munkások megkísérelték a tüntetés megtartását. De — a Népszava híradása szerint — „a gyűlésre induló munkásokat a rendőrök több ízben is megtámadták, sokat közülük bekísértek a rendőrségre és véresre vertek". Az 1905—1907-es munkásmozgalmi föllendülés utolsó nagy föllobbanása — a „vörös csütörtök" — után a vajdasági munkásmozgalomban is erős apály 78 Munkabeszüntetések és munkakizárások 1907-ben. 12. 1. 77 1. m. 9-10., 22-28. 1. 78 A magyarországi szocialisztikus . . 1907. 644. 1. 79 1. m. 645. 1.
