Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGTAR ÉS SZERB MUNKÁSOK É.S SZEGÉNYPARASZTOK KÖZÖS HABOAI 1905—1907-BEN 689 ingyen volt köteles addig a gazda kívánságára dolgozni). Fontos vívmányuk volt a tehéntartás jogának elismertetése, a kötelező betegségi biztosítás kivívása a maguk és családjuk számára, valamint külön lakás biztosítása minden család számára.6 4 Persze rövidesen bebizonyosodott, hogy a vívmányok legnagyobb része csak ígéret maradt. A birtokosok csak végső szorultságukban, a munkások és parasztok együttes erejétől való félelmükben mentek bele ilyen engedményekbe, de eszük ágában sem volt azokat teljesíteni. Mindazonáltal a cselédek harcának igen nagy a jelentősége. Megmutatta, hogy a dolgozók elégedetlensége olyan nagy és annyira széleskörű volt, hogy megmozgatta a proletároknak ezeket a legelmaradottabb, legnehezebben szervezhető, legnehezebben megmozduló részét is. A mezőgazdasági cselédek harcbalépése még inkább kiszélesítette azt a harci egységfrontot, amely 1906 harcaiban az ipari munkások ós a szegényparasztság szövetsége alapján létrejött. Az 1906-os nagy megmozdulásokban résztvett vajdasági mezőgazdasági munkások és szegényparasztok számáról adataink nincsenek. De ha csak a kiemelkedőbb sztrájkokban résztvettekről közölt hivatalos adatokat összegezzük, már akkor is tízezres számot kapunk. A korabeli forrásanyagok azt mutatják, hogy a mozgalom a Vajdaságnak csaknem egész mezőgazdasági proletariátusára, valamint a szegényparasztságnak is igen jelentős részére kiterjedt. Természetesen a mozgalomban résztvevők nem mindannyian folytattak olyan éles harcokat, mint a kikindai vagy törökkanizsai szegényparasztok. Erre azonban nem is volt szükség, mert a sztrájkmozgalom hatalmas erejétől megrettent birtokosok igen gyakran sztrájk nélkül is, azonnal teljesítették a munkások által felvetett követeléseket. A kivívott munkabéremelések is szemléletesen megmutatják a vajdasági szegényparasztok 1906-os sztrájkharcának országos viszonylatban is kiemelkedő erejét. Míg országos átlagban 1906-ban 0,31 koronával emelkedtek az élelem nélküli évi átlag napszámbérek, addig Torontál vármegyében ez az emelkedés 0,58 korona, Bács-Bodrog vármegyében pedigO,68 korona volt6 5 . Az 1906-os év harcainak egyik legfontosabb eredménye a vajdasági szegényparasztok gyors és tömeges szervezkedése. A szervezkedésről rendelkezésre álló adatok is a vajdasági szegényparaszt mozgalom igen nagy erejéről tanúskodnak : az ország más vidékeit felülmúló gyorsasággal és tömegességgel alakultak meg a vajdasági falvakban a Földmunkás Szövetség szervezetei. Botoson 1200, Futakon 2000, Román Écskán 1500 résztvevővel tartotta meg a Földmunkás Szövetség alakuló gyűlését.6 6 Közvetlenül az 1906-os aratás után a Földmunkás Szövetségnek Pancsován 400, Karlován 619, Adán 560, Bács-Topolyán 683, Szabadkán 2840 stb. nyilvántartott tagja volt.67 A szövetség helyi vezetőségeiben együtt találjuk a szerb, magyar és részben más nemzetiségű szegényparasztokat. A SzDP 1907 elején megtartott XIV. kongresszusának anyagából is a vajdasági földmunkások szervezkedésének kiemelkedő méretei láthatók. A kongresszus beszámolója kiemeli, hogy a mozgalom legerősebb „Temes, Torontál, Fejér, Bács-Bodrog, Békés, Csongrád, Csanád, Arad megyékben". 64 Narodni Glasz. 1906. nov. 24. „Miért lázadnak a nagybirtokosok?" 65 Mezőgazdasági munkabérek Magyarországon 1906. évben. Bpest. 1907. 11—23. 1. ««.Narodni Glasz. 1906. szept. 15., okt. 1., okt. 6. 67 Világszabadság. 1907. febr. 16. „Jelentés .a földmunkás mozgalomról". 11 Századok
