Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
680 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ Az üzemi sztrájkok száma 1906-ban közel megkétszereződik az előző évhez viszonyítva : 29-ről 51-re emelkedik. A sztrájkok által érintett üzemek száma is mintegy 50%-kal nő : 193-ról 288-ra. Ezek az adatok az ipari munkások harcának további fellendülésére, kiterjedésére mutatnak. De fellendülésre mutatnak más adatok is. Jelentősen megnőtt az előző évihez viszonyítva a munkások követeléseinek súlya, a sztrájkok eredményessége. A sztrájkok közül : 1905-ben 1906-ban eredményes 8 (27%) 19 (37%) 10 (34%) 22 (43%) eredménytelen 11 (39%) 10(20%) A sztrájkok hátterének vizsgálata azt mutatja, hogy nő a politikai jellegű követelések száma a gazdasági követelések mellett. így május 1. megünneplésének elismerését 1905-ben mindössze két esetben, 1906-ban pedig tizennégy esetben követelték. A bizalmi rendszer elismerését a sztrájkolok 1905-ben 5 esetben, 1906-ban már 10 esetben vetették fel. Azonban a sztrájkmozgalom — kiterjedésének és eredményességének fokozódása mellett — már hanyatló tendenciát is mutat. így a sztrájkok számának jelentős növekedése ellenére nem nő a sztrájkokban résztvevő munkások száma : az 1905. évi 3071-el szemben 1906-ban 3066. Az elveszett munkanapok száma is szinte pontosan ugyanaz : 1905-ben 35 980, 1906-ban 35.996. Ha a sztrájkok hslyeit nézzük, azt látjuk, hogy 1906-ban a sztrájkok számának növekedését alapjában a kisebb, iparilag kevésbé jelentős helységek munkásainak megmozdulása eredményezi. így Bács-Bodrog vármegye kisebb helységeiben ötről tízre, Zomborban egyről négyre, Pancsován egyről háromra, Versecen kettőről tizenkettőre emelkedett a sztrájkok száma. Hanyatló tendenciára mutat az is, hogy éppen a legjelentősebb — a gyáripari üzemekben lefolyt — sztrájkok szenvedtek vereséget : Nagybecskereken 800 téglagyári munkás sztrájkja, a Dungyerszky szőnyeggyár munkásainak sztrájkja, Pancsován a selyemgyári munkásnők sztrájkja végződött eredménytelenül. 4 A városi munkások sztrájkjai mellett meg kell említenünk az újvidéki munkások egy véres önvédelmi harcát. A szerb Milán Glumac után nemsokára — 1906 júliusában — kiutasították Újvidékről a munkások egy másik vezetőjét, a magyar Láng Kálmán vasesztergályost, a SzDP helyi titkárát is. Egy csoport munkás elment a rendőrkapitányság elé és küldöttségileg kérte Láng szabadonbocsátását. A rendőrség kardokkal támadta meg a kapitányság előtt várakozó munkásokat. A munkások kövekkel védekeztek. Az összeütközésnek 2 súlyos és 15—20 könnyebb sebesült áldozata volt.4 1 Az újvidéki munkásoknak ez a véres önvédelmi harca szintén arra mutat, hogy a városi munkásmozgalom támadóból védekező jellegűvé vált. Az 1906-os év vajdasági munkásmozgalmának jellegzetességét a mezőgazdasági proletárok és szegényparasztok hatalmas méretű harcbalépése és szervezkedése jelenti. A vajdasági szegényparasztság 1906. évi tömeges harcbalépésének tárgyalása előtt azonban meg kell vizsgálnunk ennek előzményeit. 41 Narodni Glasz. 1906. júl. 19. ..Véres tüntetés Újvidéken".
