Századok – 1957
Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654
MAGYAR ÉS SZERB MUNKÁSOK ÉS SZKGÉSYPARASZTOK KÖZÖS HARCAI 1805 1907-BE.V 665 gazdák felsegítését tűzték ki célul és máris igen nevezetes sikerekkel dicsekedhetnek . . . Főképpen földbérleti és parcellázási műveletekben rendkívül jó szolgálatokat tesznek a tagoknak. Ily esetekben a központ nemcsak finanszírozza a parcellázást a lehető legolcsóbban, hanem egyébként is mindenben védi a vásárló vagy bérlő tagok érdekeit. . . Érdekes, hogy miképp találnak módot arra, hogy sokszor teljesen vagyontalan . . . földmunkásoknak is jusson a parcellázott földekből. Nem adják át a földeket nekik mindjárt szabad gazdálkodásra, hanem eleinte szövetkezetileg míveltetik meg azokat, valamelyik megbízott szakemberük felügyelete alatt s amazok csak az elért haszonban részesednek."3 9 Már ebből az idézetből is kitűnik, hogy ezek a szövetkezetek tulajdonképpen kollektív kapitalista intézmények. Még világosabbá válik ez, ha tudjuk, hogy a zádrugák vezetése tőkések, gazdag parasztok, papok kezében volt. 1904 végén 95 pap, 108 tanító, 104 kereskedő és 295 iparos tagja volt a zádrugáknak.4 0 1903-ban 508 tagnak volt 10—20 000 korona közötti vagyona, 120-nak 20—30 000, 59-nek 30—50 000 és 22 tagnak 50 000 korona értéken felüli vagyona.4 1 Ezek a tőkés szövetkezetek természetesen nem hozhattak javulást az elnyomorodó szerb parasztság helyzetébe. Ugyanakkor elősegítették a gazdag parasztok, papok, tőkések gazdasági vezetőszerepének megszilárdulását. De nem lebecsülendő a zádrugák politikai szerepe sem. Az osztrák és magyar tőkével szembeforduló szerb nemzeti burzsoázia érdekeinek kifejezői voltak és kihangsúlyozottan szerb jellegükkel (csak szerbek lehettek tagjai, üzleti nyelv a szerb, cirill írással), elősegítették a szerb parasztság nemzeti elkülönülését, önálló politikai fellépését, s így közvetve hozzájárultak ahhoz a harchoz, amely végeredményben a Monarchia feldarabolásához vezetett. A szerb parasztságról elmondottakat áttekintve elmondhatjuk, hogy Magyarországon a szerb parasztság körében hasonló jelenség figyelhető meg, mint amilyenről Lenin beszél a lengyelekkel kapcsolatban : „Németországban kialakult egy sajátos lengyel »parasztköztársaság« oly formában, hogy lengy-el parasztok különféle szövetkezetei és egyéb egyesületei szorosan tömörültek a nemzetiségért, a vallásért, a »lengyel« földért folytatott harcban."4 2 * összegezve a vajdasági parasztság helyzetéről elmondottakat megállapíthatjuk : annak ellenére, hogy ezen a területen a földbirtokmegoszlás viszonylag kedvezőbb volt az általános magyarországi helyzetnél, a vajdasági parasztság mégis sok szempontból nehezebb helyzetben volt az országos átlagnál. Az átlagosnál súlyosabb terhek nyomták a birtokos kis- és középparasztokat, a törpebirtokosok és az országos átlagnál nagyobbszámú nincstelen parasztság helyzetét pedig a viszonylag kedvezőbb földbirtokmegoszlás csak megnehezítette. A paraszti birtokok legnagyobb része ugyanis nem alkalmazott bérmunkást, a család tagjai maguk is elvégezték a termelőmunkát. Tehát 39 Birtokpolitikai Szaktanácskozmány. 1912. 650 — 51. 1. 40 Zasztava reggeli kiadása. 1905. máj. 14. „Földművesszövetkezeteink 1904-ben". 41 Narodna Rees. 1904. május 27 (14). „A szerb földművesszövetkezetek". 42 Lenin: Válogatott Művei II. Szikra. 1949. 871. 1.
