Századok – 1957

Tanulmányok - Kővágó László: Magyar és szerb munkások és szegényparasztok közös harcai 1905–1907-ben 654

682 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ az itteni, földtől megfosztott parasztság munkalehetőségét — a Vajdaság ipari elmaradottsága mellett — még az is csökkentette, hogy itt viszonylag kevesebb munkaalkalom kínálkozott a mezőgazdaságban mint azokon a vidékeken, ahol a bérmunkásokkal dolgoztató nagybirtokok voltak túlsúlyban. Az egyoldalú, kevéssé munkaigényes gabonatermelés még csak jobban megnehezítette a szegényparasztok helyzetét. Ezek az okok magyarázzák azt, hogy a vajdasági parasztok a magyarországi parasztság legforradalmibb részéhez tartoztak. II. A szerb és magyar munkások és szegényparasztok közös harcai 1. Osztályharcos megmozdulások 1905 előtt A Vajdaság munkásainak és szegényparasztjainak szervezkedése és harci megmozdulásai a XIX század végén a magyarországi munkásmozgalommal kapcsolatosak. 1873-ban Versecen cipészmunkások csoportja működött. Nagybecskereken 1878-ban „Munkássegélyző Egyesület" tevékenykedett, majd „önképző Egyesület" alakult. 1878-ban pancsovai szervezett munkások képviseltették magukat a választójoggal nem rendelkezők pártjának alakuló kongresszusán. A bánáti munkásmozgalom központja ebben az időben Temesvár. Farkas Károly vezetésével itt működött az I. Internacionálé szekciója. Unghurean G. és Dobrilovics J. temesvári szabók a 70-es évektől munkásszervező tevékenységet fejtenek ki a Bánát területén. A MSzP I. kongresszusán a Vajdaságból szabadkai, újvidéki, pancsovai, becskereki, verseci küldöttek vettek részt. A városi munkások szervezkedése a 90-es években is a Temesvárhoz kapcsolódó Bánátban a legerősebb. A vajdasági mezőgazdasági munkások szervezkedése is megindult már a 80-as években. 1889-ben Zentán indul mezőgazdasági munkások bérmozgalma : természetbeni fizetés helyett pénz napszámot követeltek. A 90-es években a Viharsarok szegényparasztjainak mozgalmaival egyidőben a vajdasági szegényparasztság is elkeseredett véres harcokat folytatott. Mind falun, mind pedig városban illegális munkásszervezeteket találunk, gyakran jelentős taglétszámmal. Szerb Eleméren például 473 illegálisan szervezett munkás nevét találta a rendőrség a jegyzéken.1 A szerb szegényparasztság szervezésére Várkonyi mozgalma fektetett nagy súlyt : 1897-ben Adán Zemtyodelac (Földművelő) című szerb lapot adtak ki. Később Mezőfi igyekezett a szerb szegényparasztokra kiterjeszteni mozgalmát : Szlobodna Rees (Szabad Szó) című lapját ingyen osztogatták a szerb parasztok közt. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1901-ben indította meg szerbnyelvű lapját, a Narodni Glasz-t (Nép Hangja), majd 1902-ben a Narodna Recs-et (Népszava), mint a Népszava mellékletét. A lap 1904-ben, visszatekintve működésére, a következőkben vázolta fel a szociáldemokraták működését a szerb dolgozók közt : „1901 és 1902 fontos évek, amikor elvtársaink készül-1 Isztorijszki Archiv KPJ (A Jugoszláv Kommunista Párt Történelmi Levéltára). VI. k. Beograd, 1951. 119. és további oldalak adatainak felhasználásával.