Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
648 KOVÁCS E.NJiRE radikális gondolkozású tagjaitól is.5 9 Kossuth számára a parasztkérdés megoldása n»mcsak az elnyomott néposztály szempontjából volt elsőrendűen fontos feladat, hanem a nemesség fennmaradása és haladása ugyanolyan súllyal estek latba e kérdés megítélésénél. A galíciai események szerepe az ellenzéki politika alakulásában nemcsak emocionális tényezőkben nyilvánult meg, nemcsak azáltal nyer szerepet, hogy hatásos érvvé válik az ellenzéki politika irányítóinak kezében is, hogyr az érzelmek megmozgatásával iparkodik előbbre lendíteni a közgondolkodást. A galíciai felkelést követő időkben az ellenzéki reformpolitika céljaiban és módszereiben elmélyültebbé válik, a haladás erőinek fokozottabb összefogása révén tisztul a politikai láthatár, aprólékos részletességgel fogalmazzák meg a polgári átalakulás konkrét kérdéseit és az ország valóságos helyzetének felmérésével jelölik ki a tennivalók sorrendjét és jellegét. Bizonyos, bogy e munka nem a galíciai eseményekkel veszi kezdetét, Széchenyi Hiteljének megjelenésétől Királyi Pál „Robot és dézsma" c.-, 1845-ben megjelent munkájáig egész sora látott napvilágot azoknak a műveknek, amelyek a paraszti terhek eltörlésével foglalkoztak. Most azonban azt látjuk, hogy az ország helyzetének igen találó rajza mellett a kiutat jelentő megoldások kérdésében is a szándékok, tervek homogénebi) formát nyernek és a gyors megoldás irányába mutatnak. A reformokat hirdető sajtó, a közélet munkásai nemcsak általánosságban foglalkoznak a jobbágyság megalázó helyzetével, nemcsak az örökváltság kimondását tartják fő feladatnak, de a parasztig életet gúzsbakötő egyéb feudális gátak eltakarítását is fokozottan követelik. Általában : megnövekedett felelősséget éreznek a paraszti élet mindennapos gondjai, küzdelmei iránt. Kimutatják a robotmunka minőségi alacsonyrendűségét és az ebből eredő kárt mind a földesúr, mind a jobbágy számára, de általános megállapításokon túl észreveszik azt is, hogy az éhínséggel küszködő felsőmagyarországi vármegyék jobbágyai kénytelenek egyenlően robotolni Csongrád, Csanád, Fejér megyék talajra nézve elsőrendű falvainak jobbágyaival!60 Alapos tényismereten nyugvó analízisek világít ják meg a tagosítás körül elkövetett visszaéléseket és méltánytalanságokat ; a galíciai példán okulva sérelmezik, hogy még mindig előfordul, miszerint egyes uradalmi ügyészek, sőt gazdatisztek is — hogy a törvényszéket az apró bajlódásoktól megkíméljék — deresre fektetik a parasztokat és megmaradt a bot a megyei bírák kezében, akik gyakran visszaélnek hatalmukkal, sőt még a nekik alárendelt tiszteletbeli esküdtek és pandur-hadnagyaik is kitűnnek az ütlegelésben. A sajtó hevesen kárhoztatja a botnak, mint adminisztratív eszköznek a használatát6 1 A nép mindennapi gyötrődéseinek ez a számbavétele és az orvoslás sürgetése ismét nemcsak a nemesek altruizmusára vezethető vissza, hiszen valahányszor a paraszti sérelmek megszüntetésére intenek, mindig utalnak a határon túl bekövetkezett eseményekre. „A háttérben oly rémalak áll, mely a legbuzdítóbb szónoklatnál, sőt az igazság és közérdek leghangosabb követeléseinél is hathatósabban inti a földesúri osztályt alkuba lépni a korral" — figyelmeztet a parasztság helyzetét feltáró cikk írója.6 2 A galíciai példa és a belőle fakadó tanulságok mozgatták a reformnemesség legderekabb képviselőit abba az irányba, hogy az örökváltságról 59 Vö. Madarász József: Emlékirataim. Bpast. 1883. 99-100. 1. 60 Magyar Gazda, 1846. aug. 5. sz. 922. 1. 61 Magyar Gazda. 1846. aug. 22. sz. 984. 1. 82 Magyar Gazda. 1847. jan. 27. sz. 113. 1.
