Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
AZ 1X4«. ÉVI GALÍCIAI PARASZTFELKEL KS VIAG YA KÖHSZÁGI HATÁSÁHOZ 643 és ncmzethalálba is taszíthatja, ha nem okul addig, amíg lehet.4 1 A nemesi hegemóniát valló program azonban elveszti egyoldalúságát akkor, amidőn Kossuthnál világosan és félreérthetetlenül kiegészül a parasztság helyzetének, súlyának felismerésével. A népnek az alkotmány sáncai közé való beemelése nem új gondolat Kossuth koncepciójában, nem a galíciai felkelés diktálta félelem kényszeríti arra, hogy tudomást vegyen az elnyomott parasztságról, melynek méltatlan sorsa már sokkal korábban felkeltette figyelmét. Kossuthot egészen más indítóokok késztették arra, hogy felismerje a parasztság érdekeit, ilyen volt mindenekelőtt az általános európai tapasztalat, amely elég ékesen beszélt Kossuth és a többi reformpolitikus számára a magyarországi viszonyok elmaradottságáról. És ilyenek voltak a kapitalisztikus fejlődés megsejtett lehetőségei, amelyek ugyancsak megkövetelték, hogy az ország kilépjen a feudális barbárság állapotából. A parasztság szerepének jelentőségére tehát nem a galíciai felkelés hívta fel Kossuth figyelmét, ellenben a galíciai példa volt az, amely a legalkalmasabbnak kínálkozott arra, hogy a mérleg serpenyőjébe vetve a haladás javára döntse el az ingadozó középnemesség zömének magatartását. Tudta, hogy a birtokos nemesség szemében a legmeggyőzőbb észokok sem bírnak olyan erővel, mint a paraszti felkelés rémképe. Az 1831-es kolerafelkelés emléke még megborzongatta a nemeseket és Kossuth minden ékesszólását összeszedte, hogy meggyőzze a nemességet, mi vár rá, ha továbbra is a halogatás politikáját űzi. Kossuth publicisztikájának középpontjában ezekben a hónapokban a neniesi adózás és az örökváltság kérdése áll. Mind a kettő a nemesi társadalom létének vagy nemlétének kérdésévé nő az ő tolla nyomán. Adó című cikkének félelmetes logikája szinte lenyűgözően mutatja a hazai tennivalók szerves egybekapcsolódását : az országnak ki kell bontakoznia a gyűlöletes, elavult úrbéri viszonyokból, ez szükségessé teszi az örökváltságot, ami csakis a birtokos nemesség kárpótlása útján történhetik (mert másként a nemesség nem megy bele!), ennek azonban feltétele a közös adózás, mert a nép a jelen roppant terhei mellett nem vállalhatja az örökváltsági terheket. Olyan érvelés ez, amely kényszerítően viszi egy irányba a reform híveit. Ehhez járulnak az európai viszonyokkal való remek szémbeállításai. „Európaszerte csak a koldus adómentes, minálunk az úr. Minálunk a koldúsok, s cselédek privilégiumával a nemesség bír. Ezen állapotot lehetetlen fenntartani."4 2 És mindezek után, mint végső érv, hol burkoltabban, hol átlátszóbban ott áll az utalás a galíciai példára : „Adózzunk urak, különben megadóztatunk. Menjünk, különben menettetünk."4 3 Kossuth harcos publicisztikája találó választ adott azoknak is, akik a parasztok felszabadításával kapcsolatban az ebből eredhető anarchiától féltek és ilyenek szép számmal akadtak. „Ellenzék és Pecsovics" című cikke megfelel az ilyen aggodalmaskodásoknak. „Ne féljetek annyira az anarchiától, hogy túlfélelemből a szabadságtól is írtózzatok! Fontoljátok meg, hogy'ha oly boldogtalanok volnánk, miszerint csak anarchia és abszolutizmus közt lehetne választanunk (mit én nem hiszek), az anarchia minden esetre csak múlékony állapot lehet,.de az önkény uralma lehet örökös." Szabadság nélkül nem lehet rend, mondta a cikk tanulsága.4 4 41 Viazota Oy., i. m. II., 877-878. 1. 42 Uo. II. 673. 1. 43 Uo. II. 678. 1. 44 Bajza: Ellenőr. 1847. Vő. Viszota Oy., i. m. II. 862. I. 8*
