Századok – 1957
Tanulmányok - Kovács Endre: Az 1846. évi galíciai parasztfelkelés magyarországi hatásához 625
644 KOVÁCS BXDItE A néptömegek történelemformáló szerepének megérzése, sugárzik ki Kossuthnak azokból a soraiból, amelyekben arról ír, hogy „ha önként nem megyünk . . . menettetni fogunk. Mert e 14 millió nélkül nincsen sem kormány, sem haza, sem aristokrácia, sem alkotmány : mert e 14 milliónak naponként erősbülő anyagi és erkölcsi súlya nemsokára mindnyájunknak törvényt fog szabni. . .',4 5 Kossuthnak a galíciai tanulságokkal gazdagodott publicisztikája, melyet főleg a Hetilap hasábjain fejtett ki, széles körben mozgatta meg a magyar politikai élet vizeit. Wesselényi ugyan, sok tekintetben az elmaradottabb erdélyi viszonyok közvetlen hatása alatt, az örökváltság kérdésében lemaradt a kor követelményei mögött és beérte az úrbér rendezésével s jobban félt az érdekeikben sértett nemesek lázadozásától, mint a parasztok esetleges megmozdulásától. A Wesselényi-féle politika még a kossuthinál is erősebben kapcsolódik a nemességnek, mint egyedüli hegemón osztálynak a képzetéhez és a nemesség féltése nála a magyar nemzet féltésével azonosult. A nemességben a nemzetet féltette, ami azon túl volt, azt nem tartotta magyarnak.4 6 A lassú haladást, tehát az úrbért, választotta Kemény Zsigmond is, de hozzátette, hogy az úrbéri munkálatokat meg kell sürgetni, mert a galíciai események tanulságai Erdélyben is kötelezők.4 7 Vörösmarty azonban már egész határozottan az örökváltság mellett foglalt állást Wesselényihez írott két levelében.48 És az úrbéri szolgáltatás azonnali, minden kárpótlás nélküli eltörlése mellett agitált Táncsicsnak Lipcsében megjelent „Anti úrbérváltsága", mint a kor egyik legradikálisabb magyar megnyilatkozása. A lengyel tanulság szinte naponként szóhoz jutott abban a harcban, amelyet a Hetilap, a Pesti Hírlap és a megyék haladó körei folytattak a reformok népszerűsítése érdekében. A harc éle egyaránt irányult a főúri reakció és a középnemesi önzés szűklátókörűsége ellen, hisz e kettő egymás szövetségeseként jelentkezett a közéletben. Az a helyzet áll elő, hogy ugyanannak a társadalmi osztálynak (a nemességnek) haladó része heves szemrehányással fordul az osztály maradi tömegeivel szembe, azzal vádolja, hogy az országot műveltségbeli ós politikai kiskorúságra kárhoztatják, olyan állapotokat idézve elő, amelyek Lengyelországot végkép tönkre tették. Magyarország elmaradottságának főokozója eszerint a nemesség mérhetetlen önzése, mely még most sem érti meg az érdekegyesítés eszméjét.4 9 Nem mulasztja el a reformokért agitáló sajtó, hogy rámutasson az úrbér fékező szerepére az ipar, a nemzeti műveltség és a korszerű földművelés kialakítása terén s hivatkozik arra, hogy az úrbér levonása miatt örökös a súrlódás, és fenyegetnek a földesúr és jobbágy közt később t alán még nagyobb veszélyek is, mint északon történt".50 A galíciai véres események tanulsága állandósította azt a nyíltságot, amellyel ezentúl elsősorban a Pesti Hirlap, a reformok szócsöve az olvasóhoz fordult és leplezetlen képet rajzolt az ország állapotáról: az úrbéri tartozások levonásának módjából eredő jobbágy-földesúr közötti szakadatlan súrlódások mellett kemény kritikát gyakoroltak a földesúri bíráskodás egyoldalúsága fölött, melynek megszüntetését a rögtöni követelmények közé sorozták. Az ellen-45 Magyar Szózatok. 251—52. 1. Vö. Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók ós megalkuvók ellen a reformkorban ós a forradalom idején. Bpest. 1955. 65. 1. 46 Wesselényi 1846. aug. 16-i levelét Kossuthhoz közli Ferenczi, i. m. 25. sk. ]. 47 Uo. 36. 1. 48 Vörösmartv Emlékkönyv. 127-129. 1. 49 Pesti Hirlap. 1846. aug! 4. 50 Uo. 1S46. okt. 30.
