Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
604 VVITTMAN TIBOB' sen szemben állott a Habsburg-politika korabeli apologétáival, majd később a porosz történészek az osztrák történetírás felfogásával. A háború jellegének megítélése odamódosult a XIX. század folyamán, hogy a vallásinak induló háború politikai konfliktussá vált. 1933 előtt alig volt történész, aki bonyolultabbnak látta a háború képletét. A „politikai" címke felragasztásával országok szerint feldarabolták történetét, és szakaszait is ilyen alapon állapították meg.2 A vallás és a politika bizonyos összefüggéseinek felismerésén a Cambridge Modern History sem megy túl, sőt mintegy kodifikálja a háború jellegére, okaira vonatkozó agnoszticizmust. Arra a megállapításra szorítkozik, melyet még Gusztáv Adolf 1628-ban tett, hogy a háborá Európa minden lokális háborúját magába olvasztotta. A háború vallásháború, polgárháború és zsoldosháború volt egyszerre.3 Olyan történetíró, mint Tapié is kénytelen beismerni,' hogy nem tudja meghatározni a háború jellegét, utal az érdekek nagyfokú keveredésére, valamint arra, hogy a háború a modern Európa előkészítése volt. Hasonló állásponton van Platzhoff, Zeller és mások.4 A helyes tájékozódást nagyon megnehezítette az a szélesen érvényre jutó másik felfogás is, hogy a harmincéves háború „német háború" volt, gyökere és hatása Németországhoz fűződött. E koncepció szolgálatában állott a német irodalom Grimmelshausentől Schiller ismeretes összefoglalásán át Ricarda Huch vonzó művéig. így foglalt állást a német történészek legnagyobb része, 0. Klopp éppenúgy mint Mehring, a Propyläen Weltgeschichte éppen úgy mint a tengernyi Wallenstein-irodalom. A fasiszta vagy fasizmustól befolyásolt német történetírás ezeken az eszmei kereteken belül újította fel a bismarcki korszak történettudományi hagyományait, a porosz kutatók Ilabsburg-ellenességét és azt az alaptételt, hogy a német egység csak Franciaország legyőzésével valósulhat meg. E német történészek Vesztfáliát Versailles elődjének tekintették, és hirdették Európának a francia hatalmi érdekektől való állandó fenyegetettségét.5 A csehek, magyarok nemzeti „szenvedélyét" egy Ritter és Depner mélyen elítélték, a birodalmi gondolat és a Dunatérség újjászervezése akadályának tartották. Depner elítéli a Habsburgokat, akik nem tudták és nem is akarták a birodalmi egységet összekovácsolni, de velük szemben nem igazolja az elnyomott középeurópai népek felkeléseit sem. Az „európai eszme" Németországból sugárzott ki, a csehek és magyarok is csak innen kaphatták erőforrásukat a keleti hatalmak ellen.® A második világháború kezdete körüli évek ide vonatkozó nyugati irodalma is a birodalom kérdése köré építi fel mondanivalóját. Míg Wedgwood jól megírt összefoglalása a hasburgi-birodalmi állásponthoz közeledik, addig: 2 Külön olasz szakaszról is szó volt : Rivista Storica Italiana 1933. IV. 2. Fasc. 1. A legjobb periodizációt talán Ü. Ogg adja, aki 1618 — 29 között egységes szakaszról beszél: Europe in the seventeenth century. London. 1948. (5. kiad.) 120. 1. , a The Cambridge Modern History. Vol. IV. 1906. Preface és 422. 1. Ugyanígy Davson: A History of Germany. London. 1928. 40. 1. Hantsch: Die Geschichte Österreichs. Bd. I. 380.1. E. Priester is a Cambridge. M. H.-t követi. 4 La politique étrangére de la France et le debut de la guerre de trente ans (1618 — 1621). Paris. 1934. 8-9. 1, u. ö. : CLIO VH/1. Paris. 1949. 69.1. Platzhoff: Geschichte des europäischen Staatensystems 1559 — 1660. 1928. 153. 1., Gaston Zeller: Les temps modernes . . . Histoire des relations internationales (Renouvin). Tome II. 1953. 5 E. Anrieh: Die Bedrohung Europas durch Frankreich. Berlin 1940. Ritter von Srbik: Der Westfälische Friede und die deutsche Volkseinheit. München. 1940. stb. Vö. Porsnyev: Anglijszkaja reszpublika ... Szrednyie Vjeka. HI. 1951. 6 Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg. 1938. Stuttgart.
