Századok – 1957
Tanulmányok - Wittman Tibor: A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez 603
A HARMINC ÉVES HÁBOpŰ KELETKEZÉSÉNEK ÉS JELLEGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 605 ft Pages igyekszik ezzel ellentétes koncepciót érvényesíteni a francia nacionaliz- V mus talaján.7 Új színt és mélyebb okfejtést a szovjet történettudomány adott, főként a Habsburg-politika haladásellenes jellegének társadalmi magyarázatával. Az „univerzális császári birodalom" sablonja tartalmat nyert, az európai hatalmak összecsapó két tábora nagy vonásokban bele lett illesztve az egyetemes erők harcába, ami nem kis eredmény. Ily módon általánossá vált a marxista történeti irodalomban az a megállapítás, hogy a polgári haladást közvetve vagy közvetlenül képviselő protestáns országokkal szemben a Habsburgok, Lengyelország és a pápaság által alkotott tömb képviselte a reakciót. Vajnstein szerint Németországnak a Habsburgok általi egyesítési terve a „jövő Európára különösen veszélyes volt", mivel a reakció uralmát rejtette magában. Innen azonban Vajnstein ugyanazon a vágányon halad tovább, mint a régi történészek, a Habsburg-blokk és az ellene létrejövő hatalmi szövetségek harcából fűzi fel az események láncát anélkül, hogy a két tábor ellentéteinek természetét mélyebb elemzésnek vetné alá.8 Bizonyos leegyszerűsített formák kerültek bele a szovjet összefoglalásokba is, melyek a Habsburgok agresszivitását hangsúlyozzák ki, megismétlik a hagyományos ellentétsorozatokat, a háború történetét pedig Németország fejlődésének vizsgálatához kapcsolják. A szovjet egyetemi tankönyvet az országonkénti tárgyalási módszer minden szintetikus és finomabb elemzés lehetőségétől megfosztja.9 A marxista történetírók előtt tisztázatlanok a Habsburg-kérdés XVII. századi vonatkozásai is. Porsnyev felfogása szerint pl. II. ós III. Ferdinándnál egységesítő törekvések éppenséggel nem figyelhetők meg.10 Az illetékesebb E. Priester bizonyos ellentétes állásponton sem jut el a Habsburg-kérdés helyes felvetéséig, a köztörténetre vonatkozólag pedig megismétli az angol történetírás nézeteit, és a harmincéves háború összeurópai jellegét hangsúlyozza ki.11 Talán éppen ez az utóbbi utalás az egyik leghasznosabb megfigyelés, amellyel a legújabb történetírás a háború természetének feltárásához hozzájárult. Ma már az összeurópai jelleget biztosító körülmények is világosan állnak a kutatók szeme előtt. A legkülönbözőbb történeti iskolák megegyeznek abban, hogy a kapitalista fejlődés nyomán főleg a XVI. század közepétől kezdve élesen kivehető változások álltak be Nyugat-Európa gazdasági, társadalmi szerkezetében, melyeket legtöbbnyire a krízis fogalmába igyekeznek belefoglalni. A kríziselmélet és pl. Mousnier és Häuser összefoglalásai az 1560-as évek utáni évtizedekre vonatkozólag a kapitalizmus növekedésének lelassúdását állapítják meg, ugyanakkor a nyugati nemesség gazdasági csődjéről beszélnek, szoros összefüggésben az „árforradalommal".12 Hasonló szellemben foglal állást a marxista irányú Hobsbawm is, aki szerint „az európai terjeszkedés" kátyúba rekedt, és 1590—1620 között a kereskedelmi krízis is elérte csúcspontját. A krízis Kelet-Európát kiszolgáltatta a feudalizmus megszilár-7 The Thirty Years' War. 2. ed. 1939. London, La guerre de trente ans. 1939. Paris. 8 0. L. Vajnstein: Rosszija i tridszatyiletnyjaja vojna, 1947. 6 — 7. 1. stb. Vö. Propyläen Weltgeschichte V. 397. stb. 9 Szemjonov: Isztoria Szrednyih Vjekov. Moszkva. 1949. 379 — 380. 1., Isztoria Szrednyih Vjekov. Tom. II. 1954. Moszkva. 10 Idézett tankönyv: Szrednyie Vjeka LH. 209. I-1 Kurze Geschichte Österreichs!. 1946. Wien. 151. 154 — 155. 1. 12 Mousnier: Histoire gónérale des civilisations. IV. Paris. 1954. 65 — 66. 1. stb., Hauser: Les débuts du capitalisme. Paris. 1927. Avant-propos, VTT —VTTT. 1. stb. Ugyanígy a pénztörténet, pl. Braudel is.
