Századok – 1957

Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529

578 MÁLYUSZ JäLKMKll még több birtok, azután uradalmak megszerzése, beneficium, még több java­dalom, azután püspökség, érsekség elnyerése, mindezekkel együtt pénz, vagyon és hatalom, amit a régi módon lehet élvezni és gyakorolni, ez legfőbb vágyuk. De addig a pontig, amíg céljukat elérik, sőt rátermett ember kezében még utána is, jól felhasználhatók. Eszesek, tanultak, műveltek, újonnan feltűnő családok friss sarjai, akik még munkával kénytelenek kiérdemelni érvénye­sülésüket s ezért tehetségük javát adják az államnak. Forma szerint a király­nak, a szentkoronának, de lényegében az államnak, amelynek neve már kezd fel­tünedezni, amidőn tollúk a közjó, a béke, a nyugalom szolgálatának szavait pa­pírra veti. Addig, amíg a királyt szolgálják, magától értetődően az erős központi hatalomnak a hívei. Abból, amit fiatal korukban felépítettek, hatalomhoz jutva bizonyára sokat lerombolnak, de egészen még sem semmisíthetik meg életművüket. A kormányzás szemszögéből nézve átmeneti kor gyermekei s az állam fejlődésének is átmeneti korában élnek. De ez a fejlődés a központo­sítás érvényesülését kívánja s ők, még akaratlanul is, ennek útjából hárítják el az akadályokat. Ulászló oklevelei különös változatról tanúskodnak. Amíg Zsigmond mellett uralkodása utolsó két évtizedében „tanácsos" név nélkül is olyan munkatársak tevékenykedtek, akik egy szakszerűen dolgozó kormányzó-, sőt hivatalnoktesliilet előfutárjául tekinthetők, addig Ulászló sűrűn emlegeti consiliarius-ait, ezek azonban egyházi és világi nagyurak. Vajdák, bánok, ispánok, pohárnok- és asztalnokmesterek nevezik magukat a király tanácso­sainak, amidőn pecsétjeiket az uralkodó egy-egy fontos oklevelére ráfüggesztik, s éppen "ezzel a kezességvállalással tanúsítják, hogy nagyurak, a hatalom bir­tokosai ők.50 0 A királyi tanács ezzel visszajutott oda, ahol a század elején volt. V. László uralkodása alatt felújultak Zsigmond és Albert hagyományai. Ismét találkozunk oly tanult, egyetemről hazatért klerikussal a király környe­zetében, akinek egyedüli munkaköre a tanácsosi tevékenység. Ilyen volt 1453-ban Várdai István, a későbbi titkos kancellár50 1 vagy az olasz Simon de Montano esztergomi olvasókanonok, az egyházjog doktora és a római jog licentiatusa, akit a király 1453-ban a pápához küldött követségbe.50 2 Igen gyakori ez időben a királyi oklevelek kancelláriai jegyzeteiben az utalás a tanácsosok részvételére.50 3 A király külföldi tartózkodása kedvezett a Zsig-500 Chmel, I. k. 64. 1. — 1441. ápr. 19-én ugyanazok mint consiliarii domini regis kötelezettséget vállalnak, hogy a király megtartja esküjét, maguk is toto posse et omni consilio ígéretei teljesítésére bírják, ezekkel ellenkező tanácsot pedig nem adnak neki. (Bécsi állami lt. Ung. Urkunden 162. sz. O. L. Filmtár.) 601 Dl. 88.277 ; Zichy okmt. IX. k. 384. 1., Károlyi okit. II. k. 297. 1. 502 Esztergomi káptalan magán lt. had. 50. fasc. 1. nr. 10. V. László 1453. jún. 20-án consiliarius nostre maiestatis-nak mondj a, ugyanígy 1457. okt. 6-án : Katona, i. m. Xm. k. 1210. 1. Pápai követségéről Lukcsics P.: XV. századi pápák oklevelei. I —II. k. (Olaszországi magyar oklevéltár. Közrebocsátja a római magyar történeti intézet.) Bpest, 1931 - 1938.' (A továbbiakban : Lukcsics.) II. k. 1321 -1323. sz. Vö. Kollányi F.: Esztergomi kanonokok 1100—1900. Esztergom, 1900. 98. sköv. I. 603 1 453 : Commissio domini regis ex deliberatione consiliariorum domino Ulrico comite Cilié referente Nicolaus vicecancellarius (Tóih-Szabó, i. m. 405. 1.), Commissio domini regis ex deliberatione consiliariorum (Pannonh. rendt. III. k. 527.1.), Turóc megyé­hez intézett királyi utasításban : ex informatione consiliariorum nostrorum. (Körmöc­bánya város lt. Fons 36. fasc. 1 nr. 9.) — 1454 : Commissio domini regis ex deliberatione consiliariorum (Dl. 14.607. és 14.839.), Commissio domini regis ex deliberatione consili­ariorum et in consilio facta (Kassa város lt. E. 7. O. L. Filmtár.), az erdélyi szászokhoz intézett királyi utasításban: de consilio consiliariorum nostrorum.(Katona, i. m. XIII. k. 980. 1.) — 1453-ban Péter kancelláriai prothonotarius is megemlíti a királyi consiliariuso­k)at. (Iványi: Bártfa 691. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom