Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
574 MÁT.YUSZ ELEMÉR ség esetén a legkönnyebben és leggyorsabban lehetett folyamodnia. Igaz, mindenkor súlyos árat fizetve, azonban a veszély pillanatában úgy tűnt fel, hogy támogatásuk megér minden utólagos áldozatot. Még a köznemesség politikai érvényesüléséhez is, bár ez megfelelt a fejlődés irányának, alapot szintén a végveszély elhárításából vállalt szerepe adott. Ha egyszer az ő soraiból toborzódott a még mindig csatadöntő nehéz lovasság, a közéletben szóhoz kellett jutnia. A társadalmi fejlődés megtorpanása, bármily különös, kedvező eredményt is hozott. Mivel a nagybirtoktól lehetett várni a legközvetlenebb segítséget a törökkel szemben az állam, sőt a nép megmentésére, a közvélemény szükségképpen helyeselte, hogy az a főúr, aki Európát elkápráztató győzelmeket aratva vette ki részét a heroikus munkából, nagybirtokokat szerezzen. Jogosnak tűnt fel, hogy óriási uradalmak birtokosa legyen az, aki gyors ütemben halmozódó vagyonát, folyton növekvő katonai erejét egyre nagyobb méretekben kész a török elleni háború céljaira fordítani. Hunyadi, gazdasági és politikai hatalmát kiépítve, természetszerűleg ugyanazokat az eszközöket használta fel, amelyeket nagybirtokos elődei és kortársai alkalmaztak. Éppen ezért túlzottnak tartjuk a loyalitást, amellyel történetírásunk mellőzte oly kérdések megválaszolását, hogy miként szerezte meg Brankovics Györgynek az uradalmait, vagy miként jutott a pozsonyi várnak a birtokába. A kezében összpontosult vagyont Hunyadi úgy kezeltette s hatalmát oly familiarisi szervezet segítségével gyakorolta, mint kortársai. Birtokai és uradalmai ügyeinek intézését tehát officialisaira bízta, de familiarisai közül kerültek ki azok a várnagyok és kapitányok is, akiket a kormányzói hatalmából kezébe jutott várak és városok élére állított48 7 s ugyancsak familiarisaira bízta a megüresedett egyházi javadalmak, mint 1448-ban a kalocsai érsekség jövedelmeinek lefoglalását, ezeknek az állam céljaira való felhasználását.48 8 Feltűnő, hogy két familiarisa, akik nagy szerepet vittek pénzügyei intézésében, megelőzőleg a ragusai származású Thallóczi Matkó bánt szolgálták. Az egyik, Dóczi Mihály a lucrum camerae és az adó beszedésének az ellenőrzésénél tevékenykedett, a másik, név szerint PaduaiBernellys Péter fia János — latinosan Johannespetri, olaszosan Soampero — neki is, mint Thallóczinak kincstárnoka volt,489 Olasz sókamarásait feltehetőleg szintén a bán szolgálatából vette át. A Firenzéből származó három Manini testvér — Odoardus, Pape és Angello — esetében Losonczi Dezső erdélyi vajdának Thallóczihoz intézett 1440-i ajánlólevelével ezt igazolni is tudjuk.490 Nagyon valószínű ezek alapján, hogy Hunyadi a Thallóczi által kialakított s a gyakorlatban bevált familiarisi szervezetre bízta az állami jövedelmi források kezelését. Bár nincs reá bizonyítékunk, feltehetjük, hogy ezek az olaszok nemcsak pénzügyekhez értő szakemberek, megfizetett alkalmazottak, hanem egy személyben vállalkozók is voltak. 487 Soós György pozsonyi várnagyságára és Temesközi Bálint, Szilvái Miklós nagyszombati kapitányságára vonatkozólag az adatokat 1. a 347. és 445. jegyzetekben. 488 Zichy okmt. IX. k. 200. 1. 489 Teleki, X. k. 87. és 153. 1. Bernellys, akit Hunyadi 1450-ben tesaurarius et familiaris noster-nek nevezett (Dl. 67.435), több sókamarának az ispánja is volt. Mivel az elszámolás alkalmával 5000 aranyforinttal adósa maradt Hunyadinak, tartozása fejében birtokát, Kecskemét mezővárost fiai és özvegye kénytelenek voltak 1456-ban átengedni Hunyadi Lászlónak és Mátyásnak. (Dl. 68.647.) 490 A vajda szerint Pape, aki a bánt fel fogja keresni, in singulis factis vestris unacum suis fratribus fideliter famulavit. (Dl. 55.213.) A három olaszt, mint már említettük, Hunyadi 1450-ben megnemesítette. (Vö. a 391. jegyzettel.)
