Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 575 Bernellysről maga Thallóczi elismerte 1440-ben, hogy nemcsak „szolgálta" őt, hanem Paduából magával hozott 5000 aranyforintot is rendelkezésére bocsátott. Lehet, hogy az összeg biztosítéknak számított, de ebben az esetben sem cáfolja a feltevést, hogy a Thallóczi szolgálatában tevékenykedő olaszok nemcsak szakértelmüket, hanem pénzüket is belefektették szolgálatukba, s ezt, a maguk számára, üzletnek tekintették. De akár a szokásos familiarisi megbízásból, akár mint üzletfelek működtek Hunyadi olaszai, alkalmaztatásuk semmiképpen sem különbözött a szokásostól. Ugyanezt elmondhatjuk végül állandóan fegyverben tartott haderejével kapcsolatban is. Vitézeit az a familiarisi kötelék fűzte hozzá, amely a legtovább őrizte meg a lovagi hűség jegyeit. Kamonyai Simon, aki a szentimrei csatában felcserélte vele fegyverzetét, hogy így elterelje a magyar sereg vezéréről a török figyelmét, önként vállalt halálával ennek a még élő hűségnek a szimbóluma. Hivatkozhatunk azonban prózaibb bizonyítékra is : Ulászló adománylevelére, amelyet a király a téli hadjárat alkalmával, Szerbiában Hunyadi „nagyobb bandériumának" három kapitánya javára bocsátott ki.49 1 Egyikük, a Bihar megyei Toldi László két évvel korábban másodmagával, az előbb említett Manini Papéval együtt Hunyadi szalárdi sókamarása, két évvel később pedig debreceni officialisa volt49 2 s így familiarisi kapcsolata vitathatatlan. A szervezet, amelyen Hunyadi hatalma nyugodott, nem különbözött Cilleiétől vagy Újlakiétól. Egy ponton azonban messze túlment Hunyadi, maga mögött hagyva valamennyi kortársát. A számára legotthonosabb területen, a hadsereg szervezésénél zsoldosok szokatlan méretű alkalmazásával, legfőbbképpen pedig a parasztság tömegeinek megnyerésével és hadba vetésével merészen új utakra tért.49 3 Az állam érdeke azt kívánta, hogy ugyanilyen elhatározó lépést tegyen a kormányzás terén és ennek jellegét módosítva oly szervezetet alakítson ki, amely a nagybirtok mellett — esetleg helyett — a köznemességet és a polgárságot védelmezi. Korántsem volt szükség valami hirtelen fordulatra. A fejlődés a jelzett irányban már Zsigmond alatt megkezdődött, . A régi rendszerben, a XV. század elején az ország központja az a királyi tanács, amelynek tagja, minden formalitás nélkül, valamennyi számottevő nagybirtokos. Nehézkes szervezet, telve egymással versengő nagyurakkal s amellett időnként nagy létszámú is. Alkalmas színtér a vitatkozók számára, de a kormányzás egységét és folyamatosságát örökké felborítással fenyegeti. Közben, ahogy múlnak az évtizedek és az élet egyre sokrétűbb lesz, az elintézésre váró ügyek megszaporodnak és gyors határozatokat igényelnek. A nemesség és a városok problémáiknak a nagybirtoktól független és közvetlen elintézése után vágyakoznak. A királynak, éppen mert érdekeik közösek, napról napra foglalkoznia kell velük. Szüksége van tehát olyan tanácsadókra és munkatársakra, akik nem nagybirtokosok s így nem a főúri érdekek szerint nézik a világot. Tanult embereknek kell lenniök és tehetségeseknek, hogy segíteni tudják urukat a nagybirtokosok nyomasztó hatalmával szemben. A változásnak,amelyen a királyi tanács Zsigmond idejében átment,az a lényege, hogy magában a tanácsban a király személye körül kezdett egy olyan kis csoport kialakulni, amelynek tagjai nem nagyurak, hanem kormányzati szak-491 Esztergomi prímási világi lt. Lad. T. nr. 52. 492 Dl. 55.262., Ziehy okmt. IX. k. 108. 1. 493 Működésének ezt a részét behatóan ismerteti Elekes idézett munkája.
