Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
554 MÁLYPBZ ELEMÉI!. viseltetésük kézzel fogható előnyöket, a többi városnak ellenben, amelyek kiszorultak onnan vagy amelyek elől elzárult a belépés lehetősége, hátrányokat jelentett. Az előbbieknek nemcsak az volt előnyös, hogy saját fellebbviteli bíróságuk döntött ügyeikben, hanem az is, hogy egymás közti pereik azonos elvek szerint nyertek elintézést. Buda jogát fejlesztették még Zsigmond uralkodása alatt egységes statutummá,41 0 s ezt mint a hét szabad város jogát alkalmazták magától értetődően a tárnokszéki ítélkezés alkalmával is. A legnagyobb, leggazdagabb városok összefogásukkal szinte megsokszorozták erejüket. Egyenként elnyelhette volna őket a nagybirtok, összetartva megvédték önállóságukat. Nemcsak maguk nevezték egymást szabad városoknak. Sikerült átvinniük a köztudatba és általánosan elismertetni, hogy szabadságuk függetlenséget, a központi hatalomtól való elszakíthatatlanságot jelent, azaz nem kerülhetnek magánföldesúr alá. A szabad királyi városok függetlenségét és az uralkodó alá tartozását már Albert is hangsúlyozta 1438-ban, amidőn Zágrábot Thallóczi Matkó és Péter szlavón bánokkal szemben védelmébe vette. Ne avatkozzanak be a polgárok ügyeibe, hangzott figyelmeztetése, hanem hagyják őket királyi kézben levő más szabad városok módjára azon kiváltságaik szerint élni, amelyeket Zsigmond idejében, éppen a szabad városok közé tartozva, élveztek.41 1 A kapcsolat, mint a Zsigmond korára való utalás is mutatja, a király és a város közt itt még éppen olyan jellegű, mint a XIV. században volt; az uralkodó a város autonómiáját saját közegeinek, a bánoknak a túlkapásaitól óvta. Nem sok sikerrel, mint a Thallócziak nyomába lépő bán, Ciliéi Ulrik magatartása tanúsítja, aki a városban castellumot építtetett,412 akár mint Hunyadi Besztercén, amidőn — kormányzósága után — annak grófjává lett. Albert azzal, hogy fellépett a bánokkal szemben, éppen olyan kevéssé adta fel jogát, hogy a városokkal szabadon rendelkezhetik, mint ahogyan Zsigmond sem feszélyeztette magát zálogosításai közben korábbi városvédő szólamaitól. A városok addig, amíg csak a királlyal és a nagybirtok uraival állottak szemben, nem számíthattak függetlenségük elismertetésére. Vajon melyik uralkodó lett volna kész megkötni saját kezét, elismerve, hogy akkor sem zálogosíthatja el városát, ha már semmi más módja nincs gyorsan pénzt szerezni s melyik főúr adta volna fel önként a reményt, hogy valaha kulcsos hely birtokosa lehet? A politikai eseményeknek kellett oly fordulatot venniök, hogy kialakuljon az a helyzet, amelyben a király és a nagybirtokosok egyetemlegesen rákényszerülnek az eddig következetesen tagadott elv elfogadására. 1441-ben történt ez, amidőn Sopron várost Erzsébet királyné elzálogosította Frigyes római királynak. A lépés egyszerre sértette Ulászló és valamennyi egyházi és világi magyar úr érdekeit s ezért nem is késtek kijelenteni: A városnak az a különleges kiváltsága van, hogy nem királynék, de még maguk a királyok sem zálogosíthatják vagy adományozhatják el. Ne merjék tehát a soproniak — hangzott a király és az országnagyok fenyegetése — bebocsátani a városba Frigyes embereit, mert ha ezt teszik, érvényesülni fog velük szemben a törvény, hogy Csepreg 1451-ben, amidőn kérte Sopront, hogy egy fontos ügy tárgyalására küldje el két megbízottját, erre a jogközösségre, valamint a szokásra hivatkozott, amelynek értelmében szomszédi hűséggel támogatják egymást. (Házi 1/3. k. 345. 1.) 410 Kovachich M. G.: Codex authenticus iuris tavernicalis statutarii communis. Buda, 1803. 87. sköv. 1. Vö. Szentpétery, i. m. 544. 1. 411 Tkalcic, II. k. 144. 1. 412 Uo. 252. 1.
