Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529
.1 MAU YAR RENDI ÁLLAM HUNYADI KORÁBAN 555 még királyi kegyelem sem mentheti meg őket a fejvesztéstől.41 3 A „szabad város" elnevezés ezzel elnyerte azt a tartalmat, amely megfelelt a rendi felfogásnak. A város most már elsősorban az országhoz tartozik. A király nem idegenítheti el s ha tenne ily kísérletet, a lakosság köteles ellenállani. Egyszeri esetre szólt az elv, de általános érvényűvé lett, mert megfelelt a szabad városok törekvéseinek.41 4 Az egyidejűleg más oklevelekben feltűnő megjelölés, hogy az egyes városok az „ország tagjai", ugyanezt a függetlenséget fejezte ki. Az előnyöktől, amelyeknek a rendivé változó hét szabad város birtokosaiválett, elesett a többi város. Közülök annak hátrányát, hogy nem kapcsolódhattak be az átalakulás folyamatába, elsősorban azok érezhették, amelyek a XV. század első felében még részt vettek a tárnokmester ítéleteinek meghozatalában, kedvezőtlen helyzetbe jutottak azonban azok is, amelyek a tárnokmester bírói hatalma alatt állottak ugyan, írásos emlékek azonban nem bizonyítják, hogy képviselőik assessorok gyanánt helyet nyertek volna az ítélkezésnél. Szatmár, Németi, Debrecen, Zágráb, Szeged jelentős városok voltak, éppen nem maradtak el Bártfa mögött sem lakóik száma, sem gazdasági erejük tekintetében s mégis lényegesen kedvezőtlenebb sorsnak a részeseivé lettek. Vagy magánföldesuri hatalom alá kerültek, mint az első három, vagy állandóan nélkülözték a biztonságérzést, mert hiányoztak a szövetségesek, akikre támaszkodhattak volna.41 5 Pedig bennük is élt a vágy és törekvés, hogy sorsukat egymáshoz kapcsolják. Ha Szatmárban és Németiben István szerb fejedelem 1417-ben szükségesnek találta, hogy ottani officialisa tárnokmester néven bíráskodjék, még pedig nem egyedül, hanem polgári ülnökökkel együtt,416 akkor intézkedésére bizonyára nem egyedül saját elhatározása indította, hanem városainak az a törekvése is közrejátszott, hogyr a polgári életnek legalább a formáit megőrizzék. A hét szabad város azzal, hogy nem azonosította magát velük, megkönnyítette, hogy a nagybirtok zsákmányává legyenek. Buda, Kassa és társaik magatartását nem nehéz megmagyarázni. Sem Debrecen, sem a többi alföldi és keleti város nem volt hozzájuk hasonló jellegű kereskedő település, vezetői', a patríciusok tehát nem tudtak azokéival szoros kapcsolatba jutni s így nem is törekedtek arra, hogy a királyi zálogosítás, majd adományozás következményeit elhárítsák felőlük.41 7 413 i44i, márc. 14. az országnagyok s ugyanazon napról Ulászló azonos oklevele : Sopron vm. okit. II. k. 301. 1. és Hazai okmt. IV. k. 326.1. 414 Frigyessel szemben a későbbi tárgyalások során, így 1453-ban is, hangoztatták a magyar küldöttek, hogy város nem zálogosítható el. (Chmel: Beiträge 39. 1.) 4,5 Az utóbbiakra a szabad városok törekvéseit betetőző sikerek nem maradtak hatástalanok. V. László Ciliéi halála után kivonva özvegyének hatalma alól Zágráb várost, ennek helyzetét azoknak a sorsához hasonlította : gubernationem civitatis nostre more aliarum civitatum nostrarum liberarum in manus fidelium nostrorum civium et inhabitatorum eiusdem commisimus. (Tkalcic, II. k. 252. 1.) 416 Thallóczy: Szerbia 59., 63. 1. 417 Hangsúlyoznunk kell a zálogosítás következményeit. Az a körülmény ugyanis, hogy a király zálogba adta egy-egy városát, magában még nem jelentett katasztrófát. Zsigmond 1410-ben Baliczky Andrásnak elzálogosította Debrecent, majd helyette a következő évben Bártfát. Az utóbbi a zálogosítás ideje alatt megőrizte kapcsolatait a többi várossal, elhárította magától a földesúri bíráskodás érvényesülését s függősége jóformán csak abban jutott kifejeződésre, hogy a királyt megillető censust Baliczkynak fizette. Ellenben Debrecen, miután örök adományul a szerb fejedelmi család birtokává lett, éppen azt nem tudta megakadályozni, hogy ne a földesúr familiarisa — egyszer officialis, máskor ispán vagy akár tárnokmester néven (Iványi B.: Debrecen és a budai jog. [A debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. osztályának kiadványai. I. k. 7. sz.] Debrecen, 1924. 10. sköv. 1.) — legyen fellebbezési ügyekben bírája.
