Századok – 1957

Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 529

542 mAlyusz elemér A köznemesség kétségtelenül tudatában van, hogy mily előnyök birtokos ává lett, amidőn az országos ügyek intézői közé belépett. Kiváltságainak elismertetése és újakkal gyarapítása, korábbi — főleg hadi — terheinek csökkentése egyaránt tanúsítja, hogy a kínálkozó előnyöket igyekezett megragadni. Ugyanakkor a közélet porondján szereplésével kiemelkedik korábbi elszigeteltségéből. A XIV. században egy vidéki nemes csak úgy nyerhetett szélesebb látókört, sőt távolabbi vidékekre is csak úgy juthatott el, ha egy főúr familiarisa lett s ura magával vitte kíséretében. Most ugyanő, megyéjének megbízásából és költségén felutazhat Budára, Pestre, Székesfehérvárra, Pozsonyba, sőt Bécsbe, megismerkedhetik más megyék hasonló gondolkozású és életfelfogású nemeseivel, együttesen vitatkozhatnak a „haza" sorsáról, valamennyiük közös problémáiról, miközben rájönnek, milyen érdekellentétek választják el őket egyetemlegesen az uraktól. Egy-egy sikerük, amely éppenúgy kapcsolódhat ik ellenállásuk következménye gyanánt valamely hátrányos javaslat elejtéséhez, mint előnyös határozat elfogadtatásához, fokozza önérzetüket és összetartozásuk tudatát. Észreveszik, mily erőt jelent együttműködésük és megtanulják, hogy egyenként megyéik kénytelenek ugyan meghajolni Giskra és a hasonló nagyurak előtt, együttesen azonban már gátat vethetnek ezek terjeszkedésének. Eddig azt tudták, hogy rá vannak utalva a király támogatására érdekeik védelmezése, kiváltságaik megtartása közben, most azonban rájönnek, hogy ők sem csak védelemre szoruló alattvalók, hanem szövetségesek is. Ha tehát Zsigmond idejében a király a kezdeményező fél, aki igyekszik a nagybirtokosok túlsúlyát a köznemességgel valamelyest ellensúlyozni, most már a megyei követek is keresik, mint működhetnének együtt a korona birtokosával. Hunyadi kormányzósága alatt az eleve természetes szövetség szorosabbá válását megkönnyíti, hogy a központi hatalom képviselője évekig oly főúr, aki valamennyi társánál jobban rá van utalva a köznemesség támogatására. Hunyadi nem rendelkezik előkelő rokoni kapcsolatokkal. Nincsenek atyafiai a főurak közt, neki még csak most kell megtalálnia azokat az előkelőket, akik hajlandók vele ligába lépni. Addig tehát a köznemességet mindenképpen maga mellett kell tartania s meg kell próbálnia, hogy a közvetlen irányítása alatt álló megyéken, valamint saját familiarisain keresztül befolyásolja a távolabbia kat is. Számára rendkívül előnyös, ha a határozatok nem egyedül a királyi tanácsban formálódnak ki, hanem az országgyűlésen. A tanácsban csak annyi súlya volna, amennyit méltósága és birtokai kölcsönöznek neki, az országgyűlésen azonban a közvetlenül befolyása alatt álló megyéken kívül mások is hívei lesznek népszerű programjának. Ily módon pedig minden melléje csatlakozó követ ugyanakkor veszteséget jelent annak a főúrnak, akinek szava után igazodnék egyébként az illető megye. Mit jelent a köznemesség számára Hunyadi szövetsége, az kiderül az 1447-i és 1453-i országgyűlések összehasonlításából. Az decretumba foglalta a nemesi kiváltságokat, ez megerősítésüket elhalasztotta egy soha össze nem ülő későbbi országgyűlésre. A fenntartás, amellyel a köznemesség 1453-ban élt, kétségtelenné teszi, hogy szerette volna egyenként felsorolva privilégiumait, azok megtartására a királyt esküvel kötelezni. Ennek elmaradása csak úgy magyarázható, hogy Hunyadi, miután a kormányzóságról lemondott s a besztercei örökös grófsággal, valamint főkapitányi tiszttel kielégítő kárpótlást nyert, többé nem volt már érdekelt a köznemesség törekvéseiben s azokat nem támogatta. Ebben a fordulatban valószínűleg már a főuraknak is közvetlen