Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
50 MALVUSZ. elumék híven tanúsítják, miként próbálták, mégpedig sikerrel, a királyi jogkör és az állam kárára befolyásukat megnövelni. Az még nem meglepő, hogy a feltételek a prelátusok és bárók hozzájárulásától teszik függővé a királyi intézkedések érvényességét. Ez így volt már az Anjou-korban vagy Zsigmond alatt is, mint a fontosabb határozatokat vagy a birtokadományozásokat tartalmazó okleveleknek állandóvá lett formulája : ex consilio prelatorum et baronum tanúsítja. A király és a nagybirtokosok — egyháziak és világiak — együttműködésén nyugvó kormányzati rendszer az uralkodónak még elég sok lehetőséget hagyott, hogy kijátszva egymás ellen a különböző frakciókat, ezek marakodását a saját súlyának növelésére felhasználhassa. Minderre azonban csak addig lehetett módja, amíg hatalmának pénzügyi, gazdasági alapjai érintetlenek. Vagyis ameddig ő rendelkezett a harmincadokkal, azaz a behozatali és kiviteli vámokkal, a bányákkal és a nemesérc beváltásából származó urburával, a pénzverés és a sómonopólium jövedelmével, a kamarahaszna, nyestbőradó, ötvened néven ismert adókkal. Amióta a birtokok adományozásánál nem járhatott el szabadon, egyedül a felsorolt forrásokból kincstárába áramló pénz képesítette oly haderő fegyverben tartására, amellyel szavának érvényt szerezhetett. A királyi bevételek feletti korábban teljesen szabad rendelkezést szüntet» ték meg Albert párthívei azzal, hogy az ő beleegyezésüktől tették függővé, kire bízza a király azok kezelését, történjék ez akár bérlet, akár megbízás alapján vagy bármi más módon.1 5 Szándékukat nemzeti lepellel takarták t=U amidőn azt hangsúlyozták, hogy a király csak a magyar korona alattvalóit, nem pedig kiilfö'dieket alkalmazhat, a tanácsosok megkérdezésének kikötésével azonban elárulták, hogy befolyásuk kiterjesztése a cél. Igaz, csak a jövedelmi források kezeléséről volt szó, nem tilalomról, mintha a király nem rendelkezhetnék a kezébe jutott pénzzel, azonban nem lehet kétségünk, hogy az előkelők, ha maguk vagy pártfogoltjaik irányítják a pénzügyi szervezetet, elszámolásaik során a feleslegből vajmi keveset juttattak volna a kincstárba, mertmagyarázatot, hogy mire kellett fordítaniok az állam érdekében a hasznot, könnyen találtak volna. A fejlemények alakulása, a feudalizmusra általában jellemző módon, bizonyára az egyes jövedelmi ágaknak tartósan magán kézbe kerülését s ami ezzel egyértelmű, a királyi hatalom jelentős korlátozását eredményezte volna. Bár abban is kételkedhetünk, hogy a feltételek megszabói hagyták volna, hogy a király azt tegye bevételével, amit jónak lát. Kikötésükkel ugyanis, hogy az ország védelmében és a korona ügyei intézésében szintén köteles tanácsaikat kikérni, voltaképpen arról adtak bizonyságot, hogy a királyi jövedelmek túlnyomó részének hováfordítását kívánják ellenőrizni.. sőt a negotium coronae tágértelmű kifejezés segítségével akár az egészet is. Végső céljuk felől egyébként nem lehet kétségünk. Másra, mint a királyi jövedelmi források megszerzésére nem is vonatkoztatható a következő feltétel : A királyi jogok és a korona jogai, ha az ország helyzete szükségessé teszi elidegenítésüket, csak az ő hozzájárulásukkal adhatók el örökérvényűén vagy zálogosíthatok el. Ezek a jogok nyilvánvalóan az állami bevételek, zálog vagy vétel útján való megszerzésükre pedig ugyanazok áhítoztak, akik a királyi rendelkezések érvényét saját hozzájárulásuktól tették függővé. 15 Wostry, i. m. II. le. 340. sköv. 1. Albert itt közölt kötelezvénye a továbbiakra is forrásunk.
