Századok – 1957

Krónika - Deák Imre (1889–1956) (Barta István) 485

DEÁK IMRE (1889—1956) Nem volt céhbeli történész, de a kutatás, a megismerés szenvedélye jobban izzott benne, mint sok „hivatásos" történészben. Ez a szenvedély késztette arra, hogy elhagyja a közigazgatási pályát ; hányatott élete során sokfélével próbálkozott, vállalta a nélkülözést is, de szerzetesi lemondással ragaszkodott magaválasztotta hivatásához. Kutatott külföldi levéltárakban is, a budapesti Országos Levéltár pedig valósággal otthona volt: sok éven át az elsők közt érkezett a kutatóterembe, s az utolsók közt távozott onnan. Kitartó levéltári kutatómunkájával szívesen segítette elő a magyar munkásmozgalom dokumentumainak .feltárását is. Nem hagyott nagy műveket maga után: sok kisebb cikke mellett a „Száműzött Kossuth" (1939) és „1848. A szabadságharc története levelekben" (1942) című két munkája gazdag anyagával sokat idézett forrása a szabadságharc és az emigráció történetének. Fejében és cédulái között azonban a XIX. század történetének óriási ismeretanyaga halmozódott fel, és akkor volt a legboldogabb, ha tudását másokkal, főként fiatalabb kutatókkal megoszthatta. S miközben éveken át anyaggyűjtő munkát végzett, téglákat hordott szerencsésebb pályatársai számára, ő is, mint minden történész, a megírandó nagy műről álmodott, amelyhez hangyaszorgalommal gyűjtötte az anyagot. Ez a mű nem készülhet már el, Deák Imrét a váratlan halál 1956 nyarán elragadta sorainkból. Törzshelye a levéltári kutatóteremben az élet örök törvénye szerint bizonyára nem marad sokáig üresen, emlékét azonban kegyelettel megőrzik azok, akik ismerték, s társai voltak népünk múltjának kutatásában. BARTA ISTVÁN