Századok – 1957

Szemle - Allen; H. C.: Great Britain and the United States (Ism. Láng Imre) 456

SZfiMLE 461 -{>, világpolitika új tényezőjének, a Szovjetunió létének csaknem teljes elhallgatása. Ez megítélésünk szerint a könyv gyengéi közé tartozik, mert az angol—amerikai kap­csolatok vázlatába már a 20-as években feltétlenül beletartozott pl. az antant állás­foglalása a forradalomból megszületett Szovjet-Oroszország iránt, a „szovjet kérdés" legalább annyij foglalkoztatta a győztes szövetségeseket, mint a német jóvátétel kér­dése stb. Általában, a Szovjetunió ritkán és inkább csak közvetve jelenik még a könyvben: a szerző például idézi „egynémely angol" álláspontját, akik nem vették rossznéven 1931-ben, hogy a japán támadás iránya észak felé fordult... Ez az egyoldalúság a má­sodik világháborút megelőző évek, majd a háborús korszak ismertetésénél egyre jobban kitűnik, holott az angol—amerikai kapcsolatok ezekben az időkben még kevésbé tár­gyalhatók a világesemények együtteséből kiragadva, mint a 20-as években. Ha viszont a Szovjetunió nemzetközi szerepét is ábrázolja, akkor egyre nyíltabban ldfejezésre jut az 1945 utáni évek angolszász politikájának vezérfonala: a szovjetellenesség. A második vüágháború angol—amerikai kapcsolatainak ismertetéséből az ese­mények objektív menetét vizsgáló olvasót különösen a sokszor súlyos nézeteltérések vázlata érdekli. Természetesen nem lenne helyes eltúlozni ezeket. A háborús célkitűzések legalapvetőbbje, a tengelyhatalmak legyőzése, közös volt. Az együttműködés azonban nem volt zavartalan Anglia és az Egyesült Államok közt. Ellentétek voltak a stratégia, a második front, a brit nemzetközösség népeinek háború utáni sorsa tekintetében, amihez nemzeti presztízs-okokból és személyi ellentétekből adódó súrlódások járultak a leg­felsőbb katonai vezetésben. Ellentétek voltak a Karaib-tengeri bázisok kimustrált torpedórombolók ellenében történt átengedésének elhúzódó tárgyalásainál is, ezeket jól érzékelteti a szerző. Ugyanakkor több részletet várna az olvasó a cas i and carry súlyos kihatásairól Anglia gazdasági egyensúlyára. Jó az 1941-ben vállalt angol köte­lezettség ismertetése a lend-lease keretében kapott anyagok továbbadási tilalmára vonatkozóan. (A kötelezettség előrevetette árnyékát a háború utáni amerikai segélyek gazdasági szankcióinak.) Igen tanulságos az Atlanti Charta tervezete körül folyt viták részleteinek isme­rete. A viták során az Egyesült Államok félreérthetetlenül hadat üzent az ottawai egyez­mény értelmében megszületett brit gazdasági közösség, a „fontterületek" zárt rend­szerének, amely a közösség tagjai által egymásnak nyújtott vámpreferenciákkal aka­dályát képezte az amerikai kereskedelmi behatolásnak. Ezzel párhuzamosan kifejezésre juttatta Roosevelt a nemzetközösség egyes területei számára (India) adandó „önálló" státuszra vonatkozó elképzeléseit. Ez nem illett bele Churchill elképzeléseibe, aki 1942-ben kijelentette : ,, . . . nem azért lettem a király miniszterelnöke, hogy elnököljek a brit birodalom likvidálásánál". (Az Egyesült Államok elnöke akkor nem erőltette tovább elképzeléseit, de utóda, Truman több sikerrel támadta a nemzetközösség gaz­dasági-politrkai épületét, Churchill 1946-os hírhedt fultoni beszéde viszont már alapve­tően más hangnemű volt !) Európa népeinek felszabadulása szempontjából döntő kérdés volt a második front megnyitása. Mint a könyvből kitűnik, ezt az Egyesült Államok követelte, a Chur­chill-kormány 1942-től 1944-ig húzta-halasztotta. Általában, Churchillék a háború alatt egyre inkább a háború után kialakítandó politikai rendet tartották szem előtt (balkáni partraszállás terve !), európai érdekszférákat tákoltak össze, ami nem egyezett az Egyesült Államok elképzeléseivel. Ezekből a fejtegetésekből az a figyelemreméltó kép bontakozik ki, hogy ebben az időszakban sokkal inkább az amerikai hivatalos vonal­vezetés óhajtott szorosabb együttműködést a Szovjetunióval, mint a „szovjet terjesz.- ** kedéstől" rettegő angol politika. A háború utáni évek eseményei kritikus jelentőséggel bírtak az angol—amerikai kapcsolatok szempontjából. A Lend-lease váratlan megszüntetése súlyos helyzet elé áhította Anglia háború által megtépázott gazdaságát és keserű érzéseket keltett az angolokban. A megkötött új kölcsön-egyezmény súlyos feltételeiben nyilván közre­játszott a labour-kormány iránti amerikai bizalmatlanság. Bizonyos időnek kellett eltelnie, amíg Washington meggyőződött arról, hogy nem kell tartania az angol kül­politika radikális változásától. Rossz vért szült a nemzetközösség tagjainál az Egyesült Államok fokozódó nyomása a sterling-követelések csökkentése tekintetében, fokozódott az amerikai' ámadás a vámpreferenciák ellen —- ezúttal már az új nemzetközi fórumokon. Az angol font egyre kevésbé állt ellen a dollár nyomásának, a dollár-éhség a háború utáni angol gazdasági helyzet krónikus tünetévé lett. A helyzet nem javult számot­tevően a fontterületeket megrázó, amerikai nyomásra kikényszerített devalváció után sem. Súlyos véleményeltéréseket jelentett a szuezi és palesztinai kérdés is. Ez utóbbi szoros kapcsolatban állt az Egyesült Államok olajért folytatott harcával, amely az iráni krízis alkalmával új vadászterületre bukkant. (Az iráni olaj körüli bonyodalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom