Századok – 1957

Szemle - Nouvelles études d’histoire (Ism. Csatári Dániel) 438

440 SZEML H) okmánypublikáció az 1907-es parasztfelkelésről és a V. Maciu, V. Chcrestesiu, S. Stirbu és Mihail Roller által készített, 1951—1955-ben megjelent kilenc kötetes állami díjas munka: „Dokumentumok Románia Történetéből", „A függetlenségi háború", c. kötetek. Az okmány gyűjtemények kiadása mellett a megújhodott romániai történetírás számos monográfiát,i tanulmányt mutat fel éppen a múltban leginkább elhanyagolt történelmi események : 1821,1848, 1907, munkás- és parasztmozgalmak stb. feldolgozása terén is. \ A sort S. Stirbunak az 1821-es Tudor Vladimirescu-mozgalom és a kelet-európai szabadság mozgalmak együttműködéséről szóló tanulmánya nyitja meg, amelyben sok új adat alapján elemzi az Eteria, az oroszok és a románok együttműködését. Victor Cheres­te§iu : „Adalékok az 1848-ás forradalmi év erdélyi parasztmozgalmainak történetéhez" című, a magyar történelem kutatásához is gazdag szempontokat adó tanulmánya idő­közben magyar nyelven is megjelent (Tanulmányok a népi demokráciák történetéből. Bpest, 1950). Az 1848-as forradalom kiemelkedő egyéniségének, N. Bálcescunak társadalmi és politikai felfogásáról Vasile Maciu írt tanulmányt, amelyben vázolja B'dcescu álláspontját a jobbágyfelszabadítás, a dunai népek egymásrautaltságának kérdéseiben. Gh. Haupt a Romániai Szociáldemokrata Párt megteremtéséért folytatott harc (1889—1892) fonto­sabb eseményeit vizsgálja. A szerző kimutatja a romániai munkásmozgalom kapcsola­tát a II. Internacionáléval és azt a hatást, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom szer­vezete az első lépéseit megtevő romániai munkásgozgalomra gyakorolt. Ugyancsak a modern román történelem egy eddig mellőzött kérdését tárgyalja M. Roller akadémikus : „A román nép hősiessége a függetlenségért vívott harcban. 1877—1878" című tanul­mányában, amelyben a különböző társadalmi osztályok állásfoglalását elemzi a független­ségi háború kérdésében. Végül a kötetet két legújabbkori témával foglalkozó tanulmány zárja le. I. Gramada és V. Popovici: „Az 1917—1923-as reformokról" szóló tanulmányuk­ban kimutatják, hogy e reformok létrejöttének valóságos indítórugó ja a fellendülő for­radalmi mozgalmak időszakában kibontakozó népi nyomás volt. Vasile Hurmuz a román munkásosztály 1923—1928 közötti anyagi helyzetét elemzi igen sokoldalú anyaggyűjtés eredményeinek felhasználásával. A román történetírás eredményei természetesen jelentősen nagyobbak, mint amennyire azt ez az igen tartalmas kötet mutatja. Ez a válogatás ugyanis meg­közelítően sem törekedhetett teljességre. A magyar történészeket például — hogy csak néhány, a két ország történetének közös sajátosságait jobban megvilágító problémát soroljunk fel —, a kötetben közölteken kívül érdekelnék a Dózsa-felkelés erdélyi vonatkozásaira, a feudalizmus bomlására, a majorsági gazdálkodás és a kapitalista ipar kezdeteire, a nemzetiségi kérdés történetére vonatkozó kutatások eredményei is. A felszabadulást követő elmúlt tizenkét évben mindkét részről egyre inkább kihasználjuk azokat a lehetőségeket, melyeket az azonos, szocialista társadalmi rend­szerű országok tudományos együttműködése nyújt számukra. Ezen a téren Románia és Magyarország viszonylatában sok minden történt a háború befejezése óta. A népi demokratikus erők összefogásának eredményeképpen 1947. novemberében megkötöttük a magyar-román kulturális egyezményt. Ez az egyezmény is — számtalan más tény­hez hasonlóan — a két baráti, szomszédos ország közötti újtípusú kapcsolatok kiala­kítását célozta. Az együttműködés szorosabbá válása érdekében azokat a lehetősége­ket kellene még jobban kihasználni, melyeket a fentebb említett 1947. évi kulturális egyezményben rögz tettek le, mely kimondja, hogy a szerződő felek.hathatósan mozdítsák elő népeik kölcsönös és alapos megismerését, küzdenek a sovinizmus ellen, támogatják a magyar, illetve román nemzetiségek kulturális, tudományos fejlődését, saját anyanyelvű oktatását, művészeti intézményeit, a másik fél nyelve, irodalma, történelme megisme­résére szolgáló általános tudományágak számára az egyetemeken és főiskolákon tanszé­keket és lektorátusokat létesítenek, biztosítsák a film, irodalmi és tudományos művek cseréjét, könyv, folyóirat és más sajtótermékek szabad forgalmát és terjesztését, a levéltárak szabad használatát stb. Ugyanakkor más országok tapasztalatainak figye­lembevételével meg kell találni azokat az új szervezeti formákat és kereteket is, amelyek a kulturális egyezményben rögzített lehetőségek kihasználását a leginkább biztosítják. Nyilvánvaló, hogy az adott lehetőségek jobb kihasználása, a két ország történé­szeinek szorosabb együttműködése segítheti csak közös dolgaink előbbre vitelét. CSATÁRI DÁNIEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom