Századok – 1957

Szemle - Movimenti religiosi populari ed eresie del medioevo (Ism. Váczy Péter) 371

SZEMLE 373-volta és a különböző felekezetek és irányok harca a középkori kathár és valdens eretnekség ellen vagy mellett. Mindkét nehézséget sikerült kiküszöbölni az utóbbi időben. Mint ismeretes, a középkori eretnekséggel oly krónikaszövegek, teológiai vitairatok' és inquisitio-akták foglalkoztak, amelyeket az ellentábor írt le ; a harmincas évekig mindössze egy 1250—80 táján Carcassonne környékén keletkezett, tehát már a kathárság utolsó, felbomló korszakából való, provence-nyelvű kathár rituálé képezett kivételt.*A forrásanyag elégtelensége okozta azt, hogy a kutatás Charles Schmidt és Karl Müller nagy tudományos összefoglalásai óta egy helyben- topogott.2 Mindinkább nyilvánvalóvá vált, addig nincs remény tudományos előhaladásra, míg a régi, eddig ismert kútfőanyagot kritikailag át nem rostálják és újra ki nem adják, és míg rendszeres levéltári kutatással — amilyent csak a múlt század másodili felében végeztek — új forrásanyagot nem hoznak felszínre. E kritikai és kutatómunka 1938-ban meg is indult. A modern forráskritikai módszer hőskorát (XVII. század) juttatja eszünkbe az a szívós kutatómunka, amely Rómában a kapucinusok meg a domonkosok töi .ineti intézeteiben folyik két évtized óta. R. P. llarino da Milano, O. F. M. Cap., R. P. Antoine Dondaine, O. P. és R. P. Thomas Kaepelli, O. P. több, eddig bujkált eredeti eretnek-kéziratot talált és publikált, így többek közt egy közvetlenül 1241 után készült kathár vitairatot ,,Liber de duobus prineipiis" címen, Waldes saját hitvallását, egy valdens „Liber anti-haercsis"-t a XII. század végéről, Ermengaud, volt valdens „Tractatus contra liacreticos" c. művének eddig ismeretlen utolsó, valdensekről szóló fejezetét a XII—XIII. sz. fordulójáról.3 Mint magyar vonatkozást felemlítem Alessandria-i Anzelm dominikánus-inquisitor „Tractatus de hereticis"-ét, amelyet Antoine Dondaine mikrofilm alapián a Széchényi-Könyvtár egyik kéziratából közölt 1950-ben.1

Különben ő a római kongresszuson is szerepelt: felolvasásában Huesca-i Durandus-nak, a „Katolikus Szegények" egyik alapítójának tulajdonítja az előbb említett „Liber anti-hacresis"-t és a párizsi Bibliothéque Nationale „Liber contra Manichaeos"-át.5 A római példa további-követésre talált.6 Még mielőtt az új forráspúblikációk és kritikai feldolgozások megindultak volna, 1935-ben megjelent Herbert Grundmann új fordulatot jelentő műve a „középkori vallásos mozgalmakról".7 Jellemző már a cím is. Eretnekségek kutatása és tanításuk rendszerezése helyett a kor mélyén áramló új vallásosság meghatározása tanulmányának a célja. A megváltozott érzület nem mindig és nem mindenképp csapott össze az egyház tanításával : eretnek vadhajtások és új rendalapítások ugyanúgy sarjadtak belőle. Ezzel tüstént világossá vált a kolduló rendek kialakulása és III. Ince pápa politikája. A nagy népi tömegeket megragadó új vallásosság a kereszténység lényegét ós a lélek üdvét az evangéliumi életformában találta meg : az önkéntes szegénységben és a vándorprédikálásban, nem pedig a hierarchikus egyház üdvöt osztó rendjében és hittételeiben. Grundmann figyelmét a változás és kibontakozás folyamata köti le, s ezé t döntő számára a folyamat egy-egy szakaszának megragadása. Hogy a XI. század más, mint a XII. és a XIII. század, az csak most derült ki igazán. Grundmann már következetesen alkalmazza az új módszert, ti. a változó arcú eretnekmozgalmakat, mint mindent, saját időbeli adottságaiból kell megérteni és megmagyarázni. Az azóta előkerült kathár és valdens források Grundmannt fényesen igazolták. A bogomilok és a nyugaton megsokasodott kathárok eredetüeg nem voltak radikális dualisták, hanem csak idővel lettek azzá.8 Valdes és tábora elismerte az ortodox tanítást, támadta a kathárokat, csak az egyházat illetően, a prédikálás kérdésében volt forradalmi stb.° 1 Arno borsi: Neue Funde und Forschungen zur Geschichte der Katharer. Historische Zeitschrift, 1952, 174. köt. 21. 1.; ua: Die Katharer, Stuttgart, 1953. 24. 1. . 'Ch.Schmidt: Histoire et doctrine delasectedes Cathare» ou Albiges, I—II. Paris—Geneve. 1849: Karl Müller: Die Waldenser und ihre einzelnen Gruppen bis zum Anfang des 14. Jahrhunderts. Gotha, 1886. a Ld. A. Horst cikkét 21—24. 1. és könyvét 19, 8—9.1.; G. Gönnet: Waldensia. Revue d'histolre et de Philosophie religieuses 33. köt. 1953, 252—254.1.; Mario Esposüo: Sur quelques éerits concernant les heresies et le? hérétiques aux Xlle et XIII" siécles. Revue d'histoire ecclésiastique. 3ß, 1940, 143—162. 1.; .1. Dondaine, O. P.: Aux origincs du Valdéisme. Une profession de foi de Valdés. Archívum Fratrum Praedicatorum. 16, 1946. 191—235. 1. * A. Dondaine O. I'.: La hiérarchie cathare eirltalie. Archívum Fratrum Praedicatorum. 20. köl., 1950. 234—324. 1. 'Durand de Huesca controversiste Riassunti VII., 218—222. 1. ' K. Manselli: II monaco Enrico e la sua eresia. Bullettino dell'Istituto Storicoltaliano per il Medio Evo e Arehivio Muratoriano, 65. köt., 1953., 1—63. 1.; ua: Studi sulle eresie del secolo XII. Roma, 1953, 45—67. 1.; J . Leclercq: Analecta Monastica, 2. Studia Anselmiana 31. Roma 1953, 194. s a köv. 1. Anxerré-i Gaufrid jelentése. ' Religiöse Bewegungen im Mittelalter, Berlin 1935. (Historische Studien, Heft 267). Grundmann alapján Váczu P.: A középkor története 1936. (1944. 2. kiad.) 608—609. 1. ' H. Ch. Pue.ch—A. Vaillant: Le traité les Bogomiles de Cosmas le Prftre, Paris, 1945 ; D. Obolensky: The Bogomiis. A study in Balkan üTeo-Manichaeism, Cambridge G. B. 1948. 'Dondaine: Aux origines du Valdéisme. Id. hely.; R. Manselli: Studi sulle eresie del secolo XII., 69—87.1.; Borst id. könyve 109—111. 1.