Századok – 1957
Szemle - Movimenti religiosi populari ed eresie del medioevo (Ism. Váczy Péter) 371
374 SZEML H) Mindezt szükségesnek véltük elmondani, hogy jobban lemérhessük Morghen és Grundmann kongresszusi tanulmányainak értékét. Raffaello Morghen 1944-ben Grundmann-követőként mutatkozott be, amikor a korai eretnekmozgalmak biblikus-e vangélikus jellegét hangsúlyozta.1 0 Abban is Grundmann nyomában jár, hogy tagadja kongresszusi tanulmányában a XI. század folyamán itt és ott fellépő vallásos mozgalmak dogmatikus jellegét. Hibáztatja azokat, akik „un sistema teologico"-t próbáltak találni már a XI. századi eretnekségekben. Joggal tart attól, hogy a túlságba vitt rendszerezés olyat tétélez fel az eretnek mozgalmakról, amely lényegtelen volt számukra : teológiát. Hiszen az eretnekek papi ellenfelei — már hivatalból — „tanok" után nyomoztak ós tanok szerint ítéltek is, ennélfogva legtöbb forrásunk torzít: szövegeikben az eretnekek dogmatikusabbaknak látszanak, mint amilyenek a valóságban voltak. Nem szólva arról, hogy ezek az írók leggyakrabban elavult vádakat, olvastak rájuk a patrisztika korából, leginkább Ágoston műveiből. A tanok szempontjából az eretnekségek annyira különböztek egymástól, hogy nem tételezhető fel a közös, manicheista vagy bogomil eredet. Egyes esetekben, például a Monforte-belieknél Morghen már a XI. században a kathárok dualista tanát véli felfedezni az endura korai előfordulása alapján.11 Ugyanígy a maiores említésében egyházi szervezkedés csíráit pillantja meg.1 2 A pataria-val lényegben nem foglalkozik, csak kiemeli az eddigi kutatás elégtelenségét. Egyáltalán mostohán bánik a mozgalmak társadalmi alapjával s ellenszegül minden olyan kísérletnek, amely a középkori eretnekmozgalmakban a társadalmi forradalom első zászlóvivőit üdvözli. Ebben egyetért a nagy olasz bölcselővel, B. Croce-val.13 Morghen tanulmánya sok talpraesett módszertani megállapítást tartalmaz, alapjában véve azonban nem érte el célját : a régi, ún. rendszerező, történetietlen irány összeegyeztetését a Grundmann-féle új irányzattal. Számos ellentmondás fedezhető fel gondolatmenetében. Tagadja a XI. századi mozgalmak dogmatikus jellegét, de ugyanakkor feltételez kathár tant, gyakorlatot (endura) és egyházszervezkedést (maiores). Helyesen utal a XI. századi mozgalmak dogmamentes, sőt -ellenes vonására és helytelen, amit a kathárságról í.iond, azt a látszatot keltve, mintha már a XH—XH1. századi kathárság fejlett dualista rendszeréről lenne szó. Az újabb kutatások kétséget kizáróan kimutatták, hogy a Nyugaton a kathár dualizmus és egyházszervezés csak a XH. század közepén bontakozott ki bogomil, tehát balkáni térítés és szervezés következtében, s hogy a bogomüizmus maga sem volt kezdetben dualista. Morghen a XI. századi vallásos mozgalmak tantól és dogmától való idegenkedését népi összetételéből, illitteratus jellegéből magyarázza. A parasztok és iparosok tanulatlan tömegeiben nincs se érzék, se képesség a teológiai rendszerezés iránt. De ez a magyarázat sántít. A valóságban a társadalom minden rétegét mozgásban látjuk: egyháziakat és világiakat, művelteket és egyszerű embereket, parasztok, iparospk mellett magasállású nemeseket. Leuthard a Champagneban közönséges paraszt, hívei is azok. Aquitaniában is az alsóbb rétegek mozdulnak meg. Arrasban az iparosok hallgatják az Olaszországból érkezett Gandulf szavát. De már Orléansban, az iskolavárosban, a király és a királyné közvetlen környezetében nemesek és egyháziak, az olaszországi Monteforte várában a grófnő és kb. harminc nemes kerül összeütközésbe a hivatalos egyházzal.14 Azt sem lehet mondani, hogy „eretnekek" lettek volna minden tan nélkül. A lényeges azonban, hogy a kereszténység igazát — szemben az eddig uralkodó liturgikus cgyházfogalommal — a lélek bensőséges jámborságában, tehát érzületben és életformában találták meg és ezért egyszerre lényegtelen lett számukra a dogma és minden teológiai spekuláció, de ugyanúgy minden „külsőség" is : liturgia, szentségkultusz, egyházi hierarchia. A csodák és a szentségek titokzatos világával szembehelyezik az ésszerű és a morál világát, azt a racionalizmust és moralizálást, amely a kor nagy elméit, így Chartres-i Eulbertet, vagy Tours-i Berengárt is magával ragadja ós amely a „vándor szofisták" veszedelmes működésében ellenállásra és végül a szkolasztika kialakítására ösztönzi az egyházat. Morghen hibát követett el, amikor elmulasztotta a társadalmi és 10 Osservazioni critiche su alcune questioni fondamentaliriguardantile origini e i carat téri delle eresie medioe -evali. Arcliivio della ií. Deputazione romana di storia patria, 67. köt. 1944, 97—-151. 1. változtatásokkal újra kiadva Morghen: Medioevo eristiano, Bari 1951, 212—286. 1. 11 Arra nézve, hogy az en.lara-1 nem szabad összetéveszteni közönséges öngyilkossággal és hogy jelentőségét nem szabad túlozni, Id. Borsi könyvét, 197. 1.; a Monteforte-belieknél en lura nines, no. 78.1. jegyz. Ezzel a magyarázattal szemben llarino da MUmfti 0. F.M.: Le eresie popolari del secoloXI nell'Europa öccidentale. Studi Gregoriani ed. G. B. Borino, II. köt. Roma, 1947. 70. 1. la Borst id. könyvét 78. 1. jegyz. a maiores nem electi. Ezzel szemben llarino: Le eresie c. tanulmánya 71. 1., tehát ugyanúgy mint Morghen. 13 B. Croce: II materialism« storico e le eresie medievali. Quaderni della Critica, 5. sz. Bari, 1946, 119—121. I. " Az adatokat ld. Borst id. könyvében 71—82., 104—105.1. Szerinte tömeg-, de nem proletár mozgalom az osztályharc alapján.
