Századok – 1957

Szemle - A középkori állammal kapcsolatos előadások (Ism. Kubinyi András) 365

SZEMLE 369-a XI—XIII. században nagy tömegben rajzottak ki főleg az egyszerű emberek' kelet felé. Nem beszélhetünk a Drang nach Osten politika megszűnéséről sem. Kelet-Poroszország, a Balti-tenger vidéke ez időben lesz német gya"rmat — ha nem is a császárság vezetése alatt, amelynek már nincs rá ereje —, de a német feudális uralkodó osztály folytatja ezt a terjeszkedést. Űgy érezzük, hogy II. Frigyes korszakával, az interregnumot megelőző idővel jobban kellett volna foglalkoznia. Rá kellett volna továbbá mutatnia arra, hogy mi volt az oka annak, hogy Németország nem lett egységes állam. Holtzmann alig tesz említést a nyugati császárság és Bizánc kapcsolatáról. Igaz, evvel foglalkozik W. Ohnsorge korreferátuma: Byzanz und die abendländische Kaiserpolitik (Riassunti, VII. 179—183. 1.), de ennek ellenére egy tanulmány, amely célját a Birodalom és a nemzetek kapcsolatának feldolgozásában látja, nem ignorálhatja a Keletet. Bizánccal pedig mindig számolnia kellett a császárnak. És ha már megemlíti a szerző, hogy I. Frigyes beavatkozott Magyarország ügyeibe, arra is rá kellett volna mutatnia, hogy Bizáncnak itt hasonló szerepe volt. Űgy tűnik fel valahogy, mintha Holtzmann, és méginkább Kempf a középkor történetét a Nyugat történetévé szűkítené le, mintha a Christianitasba csak a Nyugat tartoznék. Akkor viszont hogyan értékeli Kempf a középkor végéig gyakori uniós tárgyalásokat ? Schramm szimbolizmusáról külön kell szólni. Ez az elmélet teljesen terméketlen ösvényekre siklik. Kutatásai ugyan bizonyos művészettörténeti eredményeket hozhatnak, de vég^ő következtetései ez esetben sem állhatják meg a helyüket. Az előadás és a korreferátumok, miként láttuk, a középkori nyugati impérium történeti szerepét akarták értékelni. Szellemtörténeti módszere Iloltzmannt, de Kempfet, és bizonyos fokig Uhlirzet is az impérium fogalmának idealista értelmezéséhez vezette, míg Schramm az általa képviselt államszimbolizmussal teljesen absztrakt vágányokra siklott. Nem véletlen, hogy ez az előadáskomplexum nagy vitát váltott ki, és nemcsak a marxista történetírás oldaláról (így Molnár Erik által, Századok, 1955. 838. 1.), hanem a polgári történészek részéről is kimutatták eme absztrakt kérdések kutatásának terméketlenségét (Revue Historique, 1956. 220. 1.). A szovjet és népi demokratikus tanulmányokkal szemben kevesebb probléma merül fel, eredményeik részben ismertek, és így csak röviden foglalkozunk velük. Összehasonlítva azonban ezeket a tanulmányokat az ismertetett szellemtörténeti szemléletű, zömükben csak az írásos forrásanyagot felhasználó munkákkal, megállapíthatjuk, hogy megnyugtatóbb képet nyújtanak a történelem folyamatáról, mint azok. A történelmi materializmus elvi alapján álló, magas szakmai színvonalú cikkek, amelyek az írott források mellett igen nagy mértékben hasznosítják a régészet gazdag forrásanyagát és a nyelvtudomány egyes eredményeit, a mi magyar fejlődésünkre is számos analógiát nyújtanak. Rybakov a kievi állam kialakulásával foglalkozik. Egy XI. századi krónika szerint Kii nevű fejedelemről nevezték el a várost. Később Kii szerepét egyes krónikák csökkenteni akarták, ez azonban helytelen. 'Mikor élt azonban Kii? A régészet bizonyítja, hogy Kiev területén az I. és VII. század között szláv település állott, fejlett kereskedelemmel. Azonban a régészet pontos időpontot nem ad meg. A krónikák adatait egyéb forrásokkal összevetve Kii korát a VI. századra kell tennünk. A krónikák azt is igazolják, hogy már a varég támadás előtt a régi Oroszország nagykiterjedésű állam volt. Élén Kü dinasztiája állott, amelynek utolsó tagjai Aszkold és Dir voltak. Rurikék története XII. századi udvari legenda. Kiev a IX. században hatalmas állam lett. Sokan tagadják, hogy a szlávok képesek államot alapítani, hiszen primitív népek. A régészet azonban megcáfolja ezt az álláspontot. Az ásatások bizonyítják, hogy már korán kialakulnak területi közösségek. A IV. századtól kezdve állandó harcban élnek a szlávok. Űj politikai formára volt szükség. Az ősközösség idején még számos törzs most törzsszövetségekké egyesül, ezeknek a központjai a gorodok. A gazdasági ós a társadalmi fejlődés a törzsek fejedelmeinek hatalmát növeli. A VI. században már több szláv fejedelem nevét is ismerjük. likkor alakul meg a kievi fejedelemség. A VI—IX. század a prefeudalizmus kora Oroszországban. Az agrotechnika is fejlődik; és ezzel kapcsolatban az előkelők feudális urakká válnak, megszerzik a fő termelőeszköz, a föld feletti hatalmat. A IX.—X. században győz a feudalizmus, a törzsi központok is ekkor alakulnak át feudális állammá. A két lengyel tanulmány igen sokat használ fel a szovjet kutatók eredményeiből, úgyhogy a szlávok fejlődése nagyjából hasonlóan kerül tárgyalás alá. Mindkét szerző 24 Századok