Századok – 1957

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353

356 KOVÁCS ENDRE Bardach viszont ugyanakkor, amikor elismerte, hogy a parasztok felszabadításával egyetértett Lengyelországban minden társadalmi mozgalom, vagyis ez alapvető kerdes volt még azokban a körökben is, ahol hallgattak róla, — szembefordul a szerzők által hangoztatott agrárforradalmi követeléssel. A könyv ehhez a maximális igényhez mór minden nemesi mozgalmat. Engels szerint az agrárforradalom a bu: zsoá forradalomnak egy része, de a könyv szerzői az agrárforradal mat szembeállítják a polgári forradalommal. A valóságban ilyen agrárforradalom nem volt sehol, ez csak az orosz forradalmi demo­kraták elméleti követelménye. Válaszában Bobinska védelmére kelt t : agrárforradalom koncepciójának, melyet -— mint mondotta — Marx nem az orosz narodnyikoktól vett át, hanem ez benne volt a lengyel mozgalmakban is. Van egy stafétája a forradalmi mozgal­maknak, a nemzedékek egymás kezébe adják át a programjukat, míg vegre eljutnak a forradalmi demokratikus programhoz, melynek célje adekvát a parasztságéval. A hozzászólók egész sora kifogásolta a színtézisnek az egyes társadalmi osztályok, köztük a főnemesség, a nemesség és a burzsoázia szerepére vonatkozó értékelését. Les­•nodor&ki szerint a szerzők eltúlozták a népi tömegek szerepének rajzát a nemzetté válás folyamatában a nemesség rovására, Weretzycki az egész lengyel liberális nemesi tábor rajzát alapvetően hamisnak nyilvánította ki s elrettentő példaként idézte, hogy a szín­tézis „közös nevezőre hozza a lengyel liberális nemest és a porosz rendőrtisztet". Bardach szerint a szerzők túl magas mércét állítanak fel a kor mozgalmai számára, amidón pl. a május 3d alkotmánynál kifogásolják, hogy ennek szerzői erősíteni akarták a Litvániával való kapcsolataikat, vagy amikor a polanieci kiáltványról azt hja a könyv, hogy nem ért fel a francia forradalom kiáltványaival. A szerzők nincsenek teldntettel arra a hatalmas különbségre, amely Franciaország és Lengyelország között akkoriban fe írnál lot t. A fel­szólalók egy része kifogásolta az „áruló" kategória alkalmazását a történetírásban. A szerkesztők részéről Kieniewicz professzor megvédte a történésznek azt a jogát, hogy nevén nevezze a nemzeti árulást s példákon mulatta be, hogyan fordult szembe a lengyel mágnásosztály a társadalmi forradalom gondolatával. Wereszyckinek arra az érvelésére, hogy „a többi népnek még rosszabb vezetői voltak, mégis felszabadult", Kieniewicz rámutatott arra, hogy ezek jobb földrajzi helyzetben éltek és külföldi segítségre is számít­hattak, míg Lengvelországnak nem lehetett külső segítségre várnia s ezért áldozatkészebb vezetőkre volt szüksége. Kevesebb vitát váltott ki a nemzetiéválás problematikája, holott éppen ebben a korszakban válik ez a kérdés különösen jelentőssé. Lesnodonki megállapította, hogy a szintézisnek nem sikerült a nemzeti öntudat kialakulásának specifikus feltételeit bemu­tatnia. Bardach már magát a burzsoá nemzet fogalmát vette bírálat alá. Szerinte helytelen burzsoá nemzetről beszélni, mert nincs minőségi különbség a feudális korszak és a bur­zsoázia időszakának nemzete közt. Utalt arra, hogy a felosztások után Lengyelországban szó sem lehetett gazdasági egységről s még 1918 után is nehéz ezt megteremteni. Kienie­wicz válaszában maga is elejtette a burzsoá nemzet fogalmát. Az általános elvi kérdések mellett bőven megvitatták a kötet gazdasági, politikai és kulturális fejezeteit. Próbáljunk kiragadni néhányat a főbb kérdések közül. A gazdasági részeknél általános volt az az észrevétel, hogy ezeket nem sikerült a felépítménnyel összhangban tárgyalni. Emellett a szerzők nem teremtettek összehason­lítást a háromféle övezet viszonyai között. Elmaradt Belorusszia, Ukrajna, Oroszország gazdasági viszonyainak beható analízise. Ami a terjedelmet illeti, a szövegnek mintegy 30%-a tárgyalja az agrárviszonyokat. Ezek a fejezetek a könyv legjobb részeihez tartoznak. A vita azonban itt is szép számmal mutatott rá a 1 libákra. A főldfogás az volt, hogy a szerzők teljesen mellőzik az összehasonlító módszer alkalmazását. Ez az oka annak, hogy számos fontos kérdésre nircs felelet a könyvben. így pl. nem ad választ a szintézis a parasztok szökésének kérdésére. Hogyan lehetséges az, hogy a galíciai parasztok II. József haladó reformjai után is szöknek a Királyságba, ahol ugyancsak rossz a paraszt­ság helyzete? Csak az összehasonlító módszer adhatna erre választ. A felszólalások rá­mutattak arra, hogy az összehasonlító módszer alapján kellene tárgyalni az ország gazda­sági elmaradottságának okait ós körülményeit, a manufaktúrák elterjedését vagy akár a nemesség szerepét. Rámutattak arra, hogy a könyv nem mutatja meg az uralkodó osztályok helyzetének gazdasási »lapjait, a nagybirtokot. Golubiikij kijevi professzor szerint a könyv nem vizsgálja eléggé a főnemesi és nemesi vagyont, nem mutatja meg, hogy milyen a parasztgazdaság viszoya a piachoz, ami nélkül nem lehet világosan látni, hogyan következett be a parasztság differenciálódása. Egvébként Golubickij nem ért egyet azzal, hogy a parasztság szociális differenciálódása a XVIII. század második felében indult volna meg, szerinte ez már sokkal korábban megkezdődött. A gazdasági élet tárgyalásánál a hozzászólók rámutattak számos hiányosságra (így pl. a mezőgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom