Századok – 1957
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kovács Endre: Beszámoló a „Lengyelország történelme” II. kötetének varsói nemzetközi vitájáról 353
BESZÁMOLÓ A „LENGYELORSZÁG TÖRTÉNELME" VARSÓI NEMZETKÖZI VITÁJÁRÓL 357 technika fejlődése, a népi tömegek szerepe stb.) és vulgarizálására (ilyen pl. a parasztság helyzetének folytonos rosszabbodása). A mezőgazdasági résznél lényegesen gyeLgébben sikerült a könyvben az iparfejlődés kérdéseinek megoldása. Itt is liiányolták az összehasonlító módszert. Hiányzik az európai keretbe való beállítás, aminek révén — egyes felszólalások szerint — kiderült volna, hogy a lengyel ipar elmaradása nem is volt olyan k^tasztrófális, mint ahogyan a könyv állítja. Az összehasonlítás elmaradása vezetett alihoz, hogy a szerzők egy kissé pesszimiszl ikusan rajzolták meg Lengyelország ipari fejlődését. Általános volt az a bíráló megjegyzés, hogy a szintézisben nem sikerült megmutatni a lengyelországi ipari forradalom lefolyását. Nem látni pl., hogy mit hozott a változás az egyes területek életében. Az ipari forradalom lejátszódásának időpontjáról is eltértek a nézetek. A könyv ezt a múlt század 60-as éveire trszi, a felszólalók közül többen ezt túl későinek tartották. Pi/rí javasolta, hogy tegyék az ipari forradalom kezdeteit a múlt század 30-as éveire. Rámutatott arra, hogy az ipari forradalom kezdete nem előfeltételezi azt, hogy az új termelési mód az egész technológiai folyamatot átjárja. (A szerzők ui. az ipari forradalmat arra az időre tették, amikor a szövőipar gépesítése átterjed az egész iparra.) Jacumzkij professzor hiányolta, hogy a könyv nem ad rendszeres áttekintést az egyes iparágak fejlődéséről, az ezeken belül bekövetkezett változásokról. Véleménye szerint a szerzők túlértékelték a manufaktúrákat. Lengyel területen a XVIII. század második felében még nagyon kevés a kapitalisztikús manufaktúra. Golubickij is hiányolta a rranufaktúrák keletkezésének körülményeit, a központosított manufaktúrák különféle típusainak a vizsgálatát. Ami a céhes ipar felbomlását illeti, ezt Golubickij a XVIII. század második felénél korábbi időre teszi s nem a céhenkívüliek konkurrenciájával magyarázza, hanem a belső piac kiszélesedésének következményeként tekinti. A hozzászólásokból kiderült, hogy a XIX. század első felének gazdaságtörténeti kutatása még sokkal adós Lengyelországban. Ennek tudható be, hogy a könyv nem érzékelteti az 1830 utáni gazdasági változásokat. Az anyag szegénysége az elvi következtetések levonásánál is zavarokat okozhatott. így pl. az egyik felszólaló rámutatott arra, hogy 1780 körül még nem lehet beszélni a lengyel faluban a kapitalisztikús uklad kialakulásáról, legfeljebb a hűbéri majorság széthullásáról és a hűbéri kapcsok gyengüléséről. Hiányosak az ismeretek a paraszti kultúra alakulásáról, a mezőgazdasági termelőerők helyzetéről stb. Az ipari fejlődésnél szükségesnek látszott rámutatni arra, hogy itt elvileg a periodizációs határt nem az új gépek jelentik, mint inkább a közlekedés, az új technológia stb (Pazdur). A szintézis politikai fejezeteinek kritikája legfőbb hiányosságként azt vetette a szerzők szemére, hogy a lengyel történetet nem ágyazták be az általános európai keretbe s ígv legnagyobbrészt a szélesebb összefüggésektől eltekintve tárgyalták a hazai politikai eseményeket. Nem világítja meg eléggé a színtézis azt a fontos szerepet, melyet Lengyelország és a lengyel függetlenség ügye a korabeli nemzetközi politikában betöltött. De nem fieveltek eléggé a szerzők azokra a konkrét kapcsolatokra sem, amelyek a lengyel nemzeti mozgalmak vezetőit Staszietól és Kollontajtól kezdve végig a tárgyalt korszakon a külföld jelentős mozgalmaihoz fűzték. Különösen fájó a könyvnek ez az egyoldalúsága, ha a lengyel emigráció szerepét tekintjük. Az emigráció nem kapott olyan szerepet a könyvben, mint amilyent megérdemelne. A lengyel emigráció széleskörű kapcsolatai Európa haladó mozgalmaival, termékenyítő részvétele az abszolutizmusellenes küzdelemben valahogv mind elsikkad ebben a szintézisben, melvnek szerzői nyílván attól való félelmükben, nehogv a lengve] ügyet eltúlozzák és valamiféle lengve] sovinizmus látszatába essenek, valójában érdemén alul tárgválják a lengye] emigrációt. Esész sor hazai felszólaló sürgette ezeknek az európai kapcsolatoknak a felvételét és a külföldi hozzászólások is részletesen érintették eZ t a kérdést, kérvealengyel-cseh, lengyel-román, lengyelmagyar stb. kapcsolatok alanosabb feltárását. Az események értékelésénél a vita egy bizonyos szűkkeblűséget állapított meg a szintézis íréirál. A hozzászólások túlzottan erősnek tartották a nemesség, az emigráció, a hadsereg, a katonai vezérek bírálatát. Wereszvcki szembeszállt a lengveleli Napóleonkultuszának teljesen negatív ábrázolásával és kiemelte a Napóleonimádat nagy pozitív, mozgósító erejét. (Jacunszkij ezzel szemben helyeselte, hogy a könvv elítéli a Napóleon legendát.) Mutatkozott olvan törekvés is, amelv a novemberi felkelésnek Engels által megadott 'jellemzését kívánta törölni arra hivatkozva, hogy a kritika csak a lengyel arisztokráciát s nem magát a felkelést érintheti. A hadsereg részéről kérték Chonoc-Inrek és Skrzvneekinek mint katonáknak a rehabilitációját. Rámutattak, hogy más a felelőssége egy vezérkari tisztnek és egv fővezérnek, ez utóbbi ui. felelős az egész seregért. A lengve] politikai pártok értékelése körül a leghevesebb ellenzést a szintézisnek a Czartoryski-féle csoport külpolitikájáról alkotott negatív képe váltotta ki. Ebben a