Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
340 CSEKEY ISTVÁN' A szerző főleg Baranov nyomán érdekesen adja elő. Balugyánszky oroszországi pályafutását, amelyen egyre feljebb emelkedett. Amikor a Pedagógiai Intézet 1816-bun Pedagógiai Főiskolává alakult, ő lett az egyesített bölcsészeti és jogi karnak első dékánja.39 Midőn pedig 1819-ben az egyetemet alapították Szentpótcrvárott, a magyarországi származású Balugyánszkyt választották első rektorává. Azt som érdektelen megjegyezni, hogy ugyanakkor az egyetem elnöke volt kassai diáktársa, Kukolnyikov Vaszillett, a dékáni méltóságban pedig földije és jóbarátja, Lódy Péter követte. Mikor pedig tíz évre Balugyánszky Pétervárra érkezése után a politikai irányzat gyökeresen megváltozott, az Árakcsejev-rendszer idejében Balugyánszky az egyetem rektoraként védelmére kelt a természetjogi elveket hirdető és így forradalmárokként üldözött tanártársainak. Ezért azután 1821. október 31-én kérésének megfelelően felmentik a rektorság alól, 1824. április 12-én pedig végképp megváük az egyetemtől. A cár azonban eredményes működésének elismeréséül teljes egyetemi tanári fizetésében, évi kétezer rubelben állapítja meg a nyugdíját élete végéig. Nyugdíjazása után tevékenységének székhelye a Törvényszerkesztő Bizottság lett. Ennek második osztályához már í 804-ben kinevezték a pénzügyekkel és az államháztartással kapcsolatos új jogszabályok előadójául. 1809-ben pedig a negyedik osztály főnőkévé nevezték ki. Ennek hatáskörébe tartoztak a közjog, valamint a rendészet és a kereskedelmi jog legiszlatórius kérdései. Itt kerül előbb közeli munkatársi, majd baráti viszonyba az akkori Oroszqrszág egyik legképzettebb és leghíresebb emberével, Mihail Szperanszkijjal (1772—1839), aki ugyancsak falusi papi családból származott és matematika-fizika tanárságból emelkedett fel államtitkárságig. I. Sándornál akkora tekintélyre tett szert, hogy 1808-ban (és nem 180(i-ban, mint a szerző a 16ő. lapon írja) magával vitte az erfurti Napóleon-találkozóra. Űj népképviseleti alkotmányt dolgozott ki Oroszország számára, amely részben életbe is lépett. 1821-ben a birodalmi tanács tagjává nevpzte ki a cár és grófi rangra emelte. I. Miklós pedig a közben kegyvesztett Balugyánszky javaslatára megbízta az orosz birodalmi törvénygyűjtemény szerkesztésével. I. Miklós trónralépése után 1826-ban a Törvényszerkosztő Bizottságot megszűntette, illetőleg átszervezte kabinetirodájának II osztályává.4 0 Ennek de jure Balugyánszky lett a főnöke, akit a cár ilyen minőségben ldnevezett, de facto azonban Szperanszkij lett a vezetője, akinek ezt a tetszetős szerepet Balugyánszky önként átengedte. E miniszteriális hatóság hatáskörébe tartozott az Orosz Birodalom időrendileg egybefoglalt törvényeinek összeállítása, a hatályos törvények rendszerbe foglalása és új törvények szerkesztése. Itt tehát olyan nagyszabású kodifikációs munkálatról volt szó, amelyet már Nagy Péter tervbe vett, s amelyről Nagy Katalin csak álmodott, de amelyet a rendkívül energikus I. Miklósnak sikerült csak megvalósítania két olyan kiváló férfiú, mint Balugyánszky és Szperanszkij segítségével. Nagy különbség volt azonban közöttük, hogy míg Szperanszkij természettudományi képesítéssel küzdötte fel magát államférfiúvá, addig Balugyánszky vérbeli jogász volt. Szerzőnk ugyan azt a nézetet vallja, hogy a Szvod Zakonov méltatása nem tartozik munkája körébe (209. 1.), pedig hová tartozik, ha nem egy jogtürténéti mű igényeivel fellépő munkába. Így azután nem tűnik ki könyvéből, mi volt Balugyánszky kodifikációs tevékenységének tudományos tartalma és értéke, sőt az sem, hogy itt voltaképpen két gyűjteményről van szó. Az egyik volt ,,A törvények teljes gyűjteménye" (Polnoe Szobranie Zakonov), amely 45 kötetet foglalt magában és 1830-ban jelent meg. Ez tartalmazott minden, Alekszcj Mihajlovics cár idejétől (1649-től) kezdve kiadott jogszabály jellegű törvényt és ediktumot (ukázt) folyamatosan időrendben. A másik gyűjteményes mű pedig volt „Az Orosz Birodalom Törvénykönyve", a 15 kötetes kódex, a Szvod " A Pedagógiai Főiskola dékánjává választására az Énciklopedícseszkij szlovar' 2/a tom. Sz. Pctcrburg, 1891. 834. lapját idézi (175. 1. 25. j.), de 833. a helyes ; Jogtudományi Közlönybeli cikke (7. évf. 1952) 290. lapja jobb hasábjának 3. jegyzetében pedig a Bol'saja Szovetszkaja Énciklopedija 2. kiadása 4. kötetének 167. lapjára hivatkozik, de az utóbbi helyen szó sincs róla, ellenben megtalálható Baranov, i. m. 14. p. Balugyánszky Familien-Kalendere szerint 1817; március 8-ától 1819. március 26-áig volt dékán (6. p.). Ez a Familien-Kalender des Hauses Balugyanszky aranyozott zöld bőrkötésben 16 lap terjedelmű, és Balugyánszky Mihály 73. születésnapjára 1842. szeptember 26-ára nyomatta ki németül Szentpétervárott, hogy külföldi rokonságának is megküldhesse. Adatait kézzel 1846 májusáig maga egészítette ki. Anyját Dudinszkynak (nem Dubinszkynak) nyomatta. E családkönyv pontos adataival Balugyánszky Mihály élettörténetének valóságos kincsestára. Megtaláltuk Csíkostöttösön (Baranya megye). Balugyánszky János ezredes leszármazóinak birtokában az Udvardy—Vanke-családnál. 4(1 A szerző a kancellária kifejezést használja, ami azért nem egészen megfelelő, mert ez nálunk, amíg 1848-ig működött, kollegiális szerv volt. Nálunk is ennek egyik ügyköri csoportjából alakult a király kabinetirodája. Áz orosz szerv neve volt : Vtoroe otdclenie Szobsztvennoj Ego Imperatonzkoqo Velicseszlva kanceljarii [<5 császári Felsége személyi irodájának második osztálya], amelynek miniszteriális jogállása volt, és így az egyedhivatali rendszer szerint volt szervezve. Kanceljarija a Hadrovics—Gáldi-téle Orosz—magyar szótár szerint is irodát jelent, úgyhogy legmegfelelőbbnek „a cár kabinetirodája" kifejezés látszik. Maga Balugyánszky így írja: „1826 den 4 April Chef der II Abtheilung der Höchsteigenen Kanzelei S. M. des Kaisers." (Familien-Kalender 7. p.)
