Századok – 1957

Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326

336 CSEKEY ISTVÁN' kellett volna íródnia, aminek azonban már tartalma is ellentmond, amikor Balugyánszky a harminc évvel azelőtt szőtt barátságukat emlegeti. Még inkább megcáfolja a levél alján olvasható címzés, amelyhez a szorzó nem csekély magyarázatot fűz. „Az egykori sokat mellőzött nagyváradi jogtanár — írja —, aki előtt a pesti egyetem katedrája soha sem nyílt meg, nem tud megtagadni magától egy kis elégtételt. Aláírása alatt ilyképpen közli az egykori kollégákkal címeit : »Feladó : á Michel de Balugyanszky, Conseilleur d'Etat aotuel, chevalier de plusieurs Ordres et Recteur de l'Université & S. Petersburg«." (218. 1.) A levél tehát már csak azért sem íródhatott 1808 végén, mert Balugyánszky csak 1814. január 25-én lett államtanácsos és 1819. október 1-én a pétervári egyetem rektora. De önmagának is ellentmond a szerző, amikor néhány lappal alább (226. 1. 11. j.) 1820-ra teszi a levél eredetét. Még nagyobb antinómiát tartalmaz a levél francia záradékában a de Balugyanszky címzés, ami arra vallana, hogy Balugyánszky, akinek a szerző egész művében plebejus származását erősítgette, magát belorusz, lengyel vagy eddig ismeretlen magyar nemessége alapján írta franciául a de partikulával nemesnek, holott a cártól csak 1837. július 16-án kapott nemeslevelet.25 Ez a sokinkonzekvenciaalevól eredetijének megvizsgálására ösztönzött bennünket. Ebből pedig a következők derültek ki. A levélen nincs aláírás, ellenben Balrgyánszky saját kezével írva a következőképpen kezdődik: lll\ustrissimo] ac Doct\issimo] Viro MalhiaeVuchelich,veteri amico Michael Balugyánszky 8\alutem]P[l irimam] D[icit], A levél pedigígy végződik : Petropoli 2~! április/ í Mai 1820. Titulus literae inseribendus: A .. . ÍJonseiller d'Etat actuel, chevalier de plusieurs Ordres et Recteur de l'Université A iS[an?í] Pét\ersbourg]. Mivel nem tételezzük fel, hogy a szerző szándékosan iktatta be a levél záradékába vonalvezetésénél« is ellentmondóan Balugyánszky franciás nevét, mégpedig de Balugyanszky alakban, mintha az eredetiben is így volna, mivel továbbá idézési módjával ellentétesen nem közölte a levél tisztán olvasható keltét, záradékában pedig a Titulusliterae inseribendus helyett. ,,Feladó"-t írt, továbbá üonseiller helyett helytelenül Conseilleur-t ós az utolsó sz.óban Pét[ersbo rg] helyett németesen Petersburg-ot : ebből arra kell következtetnünk, hogy a szerző maga nem is látta az eredeti levelet, hanem legfeljebb megbízott kutatója egészíthette ki ennyi anakronizmussal a levél záradékát.26 Mindez kétséget ébreszt a szerző munkamódszerének lelkiismeretessége tekintetében, amit az a temérdek hiba is megerősít, amellyel úgyszólván valamennyi forrásközlésében az átlagon jóval felül találkozunk. Csak igen hosszú idő múlva jelenik meg 1835-ben Edvi Illés Pál tollából egy beszámoló : ,,Öszveh'ása Hazánkból származott néhány jeles férfiaknak és famíliáknak a' Külföld n" címmel. Benne felsorolja Oroszországban Fesslert, Kukolnyikot, Lódyt, Qrlayt és Sztojakovicáot. Balugyánszkyról pedig a következőt jelenti röviden : „Palugyánszky Miliál, a' Petersburgi egyetemen Professor. Oda 1803-ban ősszel költözött ki Nagyváradról mint az itteni Kir. Academiának egyik tudós tagja."27 16

Az orosz nemesség kétféle volt: örökletes és személyre szóló. Az előbbi a leszármazáson és az adományozáson kiviil megszerezhető volt a katonai szolgálatban az ezredesi ranggal, a polgáriban a valóságos államtanácsosival, vagyis a IV. rangosztályban ; továbbá a Szent Vladimir-rend és a Szent György-rend első három s a többi rendjel első osztályának adományozásával. A személyre szóló nemesség megszerezhető volt az adományozáson kívül a katonai szolgálatban az első tiszti fokozattal, a polgáriban a címzetes tanácsosi ranggal a IX. rangosztályban ; továbbá bármily osztályú rendjel adományozásával. Míg a személyre szóló nemesség nem járt különleges jogosítványokkal. addig az örökletes birtokos nemesek minden unurertwinent-bAji egy-egy testületet alkottak nem jelentéktelen jogosítványokkal. Ld. J[nhaanes] Bnjelmann: Das Staatsrecht des Kaisertums Kußland. Freiburg i. B. 188«. :i2—34. p. (Marquardsens Handbuch des öffentlichen Rechts 4. Bd. 2. Halbbd. 1. Abt.) — Wiattrhrslaw QribovtU: Das Staatsrecht des Russischen Reiches. Tübingen, 1012. 127—128. p. (Das öffentliche Recht der Gegenwart 17. Bd^, •— Ezek szerint Balugyánszky. akit szolgálati kimutatása szerint már 1804. április 18-án a VII. rangosztályba léptettek elő. ezzel személyes nemességet kapott volna. Ugyancsak személyre szóló nemesség járt volna a Szent Vladimir-rend IV. osztályú lovagkeresztjével, amelyet 1811. március 28-án kapott meg. Téves tehát a szerzőnek az a Veniernv-féle lexikonra hivatkozó közlése — ott erről szó sincs,—.hogy Balugy nszky a Vladimir-rend IV. osztályának lovagkeresztjével „együtt megkapta az örökletes orosz nemességet is" (173.1.). Nézetünk szerint még személyre sz"lót sem, nemhogy örökletest. Rendjeleket idegenek is kaphattak, de ezzel nem járt nemesség, amelyet csak állampolgár szerezhetett. Ha ez Oroszországban a XIX. század első harmadában másként lett volna, Itaraium. aki levéltári igazgatóként szakember volt ebban a kérdésben, megjegyezte volna. Az ő életrajzi adataiból azonban egészen más tűnik ki. .1 Internat! tudósítása szerint (430. p.) csak 26 évi kint tartózkodás után. 1830-ban vette fel Balugyánszky az orosz állampolgárságot, amikor Sándor fia belépett az orosz hadseregbe. Örökletes orosz nemességet pedig csupán 1837. július 16-.in kapott [Baranov, 1. m. 32. p.). Ugyan mi szükség lett volna ennek adományozására, ha már rangosztályai és rendjelei révén megszerezte volna az orosz nemességet? — Balugyánszky Familien-Kalenderének adatai (S. p.) is felfogásunkat igazolják. (Ld. alább 3'.». j.) M Ilibás a lelőhely közlése is. A kézirat, amelyre hivatkozni akart, nem Fol. Lat. 1886, hanem 1686. A levél eredetileg a kézirat 22—23. fólióján volt található, de körülbelül 15 éve onnan kiemelve az Országos Széchényi Könvvtár Levéltárában található ,,Balugyánszky Mihály Vuchetich Mítyáshoz" címen. "Tudományos Gyűjtemény, 19. évf. 1835. 10. k. 97—104. 1. Az i. h. 103. 1. A szerző sem a cikk sztrzőjét, sem címét, sem pontos lelőhelyét nem adja meg, a 221. 1. 26. j.-ében közölt mondatot is hibákkal és a Nagyváradról aszó kihagyásával, úgyhogy nem teljes az értelme.