Századok – 1957

Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297

A- DEMOKRATIKUS TÖMEGMOZGALOM KIBONTAKOZÁSA MAGTARORSZÁGON 309 A felszabadulás után, országos viszonylatban is, Tiszántúl élen járt a demokratikus fejlődésben, a forradalmi intézkedéstk meghozatalában. Ennek okai a következők : egy sor viszonylag kedvezőbb történeti tényező hatására (pl. a Tiszántúli mezővárosok parasztsága a török hódoltság után megváltás útján szabad földekhez jutott, amelyeken szabadabban terjeszkedhetett ; a török kiűzése után különösen Békés megyében létrejött telepes községek bizonyos jogokat kaptak, amelyek egy viszonylag szabadabb, demokratikusabb irányt adtak fejlődésüknek) a 48-as és főleg agrárszocialista hagyományok ennek a területnek a lakosságában mélyebb gyökereket eresztettek és szer­ves részeivé váltak gondolkodásának, világnézetének. Evvel a tiszántúli és elsősorban viharsarki jellegzetességgel számolnunk kell, amikor a fel­szabadulás után kibontakozó demokratikus tömegmozgalmat vizsgáljuk, de nem szabad eltúloznunk jelentőségét.* A demokratikus fejlődésnek a/.ok a gátjai, amelyek-* a felszabadulás előtt országosan fennállottak, természe­tesen a Tiszántúlon is megvoltak, és a Horthy-rendszernek a nép ellen irányuló megfélemlítési hadjáratai és megtévesztő propagandája épp úgy romboltak Tiszántúlon, mint az ország más vidékein. A különbség talán csak abban vari, hogy a Tiszántúlon, és elsősorban a Viharsarokban az ellenforradalmi korszak legsötétebb éveiben is szinte minden helységben, városban és falun egyaránt, szilárd meggyőződésű kommunista és baloldali emberekből álló magok tevékenykedtek, amelyeket a lakosság nagy részé­nek rokonszenve övezett és amelyek ellenálltak a fasiszta fertőzésnek és jelentős mértékben semlegesítették azt. A felszabadulás után ezek a munkásokból, szegényparasztokból, kubi­kosokból, szegény kisiparosokból, volt vöröskatonákból álló helyi kommunista és baloldali érzelmű csoportok álltak élére a néptömegek spontánul kibonta­kozó demokratikus mozgalmának. Kisújszálláson1 8 , ahol a felszabadulás előtt egy viszonylag erős, szerve­zett és a lakosság körében nagy befolyással bíró kommunista mag működött, amely az illegális kommunista párttal is kapcsolatban volt, a szovjet csapatok bevonulását követő napokban megalakult a városi tanács. A tanács tagjai 19-esek, volt vöröskatonák és hozzájuk közelálló baloldali emberek voltak. Bakó Kálmán, Turbacs Mihály, Földi István, Janó János, Tóth Sándor kubi­kosok, Vigh Elek cipész, Szűcs Elek alkalmazott, Herpai Sándor tanító stb. vették kezükbe a város életének az irányítását. A tanács első teendői között felhívást intézett a lakossághoz, amelyben tudomását a hozta meg­alakulását és felszólított mindenkit, hogy tartózkodjék a fosztogatásoktól és legyen a Szovjet Hadsereg segítségére. Napok alatt megbízható baloldali emberekből 50—60 tagú polgárőrséget alakított, amely megkezdte a helyi fasiszták letartóztatását. Üzembehelyezte a malmokat, közellátási és munka­erőgazdálkodási bizottságokat alakított, megszervezte a közmunkát, a szovjet katonák elszállásolását. A városi tanács gyors és erélyes intézkedései meg­nyugtatták a lakosságot, amely tömegesen sorakozott fel mögötte és a helyi kommunista pártszervezet mellé, melynek megalakítói nagyrészben azonosak a városi tanács tagjaival. A kommunista pártszervezet segítette megalakulni a 18 Bakó Kálmán tszcs tag, a megyei tanács tagja (volt vöröskatona) Híd u. 4, Vigh Elek, a földművesszövetkezet vezetője, Dózsa György u. 48, Janó János, tszcs tag, Táncsics u. 37, Szűcs Elek, nyugdíjas (a 19-es direktórium volt tagja), Táncsics u. 9, Máté Endre, a moziüzem vezetője, Sztálin utca 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom