Századok – 1957
Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297
A- DEMOKRATIKUS TÖMEGMOZGALOM KIBONTAKOZÁSA MAGTARORSZÁGON 303 Az 1919-es proletárdiktatúra bukása után, az ellenforradalmi rendszer viszonyai között, a magyar néptömegeknek sokkal mélyebbről kellett elindulniok, sokkal több nehézséget, akadályt, gátló tényezőt kellett leküzd ^niök, hogy felzárkózhassanak azoknak a sorsdöntő feladatoknak a megoldásához, ametyeket a második világháború előestéjén a történelem napirendre tűzött. Az illegális kommunista párt elévülhetetlen történelmi érdeme, hogy a nemzet életének ebben a sorsdöntő szakaszában minden erejét megfeszítve küzdött a magyar demokrácia szétforgácsolt erőinek az összefogásáért, a néptömegek antifasiszta, demokratikus fejlődésének a meggyorsításáért. Mindazonáltal a háború eseményei és elsősorban a sztálingrádi fordulat, a németek fokozódó gazdasági és politikai nyomása, a kommunista párt erőfeszítései, ha más országokhoz viszonyítva jelentős lemaradással is, de megindították a balratolódás folyamatát az egész magyar társadalomban. A balratolódás azonban országos méretekben mindenekelőtt a nép németellenes hangulatának a növekedésében nyilvánult meg, s a baloldali erők ezt nem tudták országos méretekben szervezeti keretekbe fogni és cselekvő erővé változtatni a fasizmus elleni harcban. A demokratikus nemzeti erők összefogása, elsősorban a fővárosban, már 1941-től sikereket ért el, de szervezetileg, az említett okok következtében, csak 1944 nyarán valósult meg, vidéken és főleg a falvakban pedig csak rendkívül nehezen haladt előre az antifasiszta függetlenségi mozgalom ügye. A nagyobb vidéki városokban, a viharsarok falvaiban — igen szórványosan — 1944 folyamán már szervezkedtek az antifasiszta és demokratikus erők, a hadseregben 1944 őszétől kezdve tömegméretűvé váltak a szökések, de a nép nagy tömegei még nem jutottak túl a spontán és ösztönös németelleneseég fokán. Magyarországon tehát a partizánharcok kiszélesedése és a legszélesebb néptömegeket megmozgató antifasiszta fegyveres felkelés és forradalom nem következett be. Ebből következik a felszabadulás utáni helyzet egyik fontos sajátossága. Lenin sokszor hangsúlyozta, hogy a forradalom rendkívül gyorsasággal és alapossággal tanítja és fejleszti a tömegeket. ,,A forradalom 'részesíti majd először igazi politikai keresztségben a különböző osztályokat. Ezek az osztályok határozott politikai arculattal kerülnek majd ki a forradalomból és nemcsak ideológusaik programjaiban és taktikai jelszavaiban fogják megmutatni magukat, hanem a tömegek nyilt politikai cselekvésében is."1 2 Leninnek ezek a megállapításai az 1905 — 1907-es orosz forradalom tapasztalatait összegezik, de általános érvényűek és figyelembevéve a konkrét történeti körülményeket, vonatkoztathatók a magyar helyzetre is. Az antifasiszta fegyveres felkelés és forradalom hatalmas lépésekkel vitte volna előre a munkásság és parasztság politikai fejlődését, már a harc folyamán szorosra kovácsolta volna a munkás-paraszt szövetséget, éles választóvonalat húzott volna az antifasiszta és fasiszta erők között és leleplezte és elszigetelte volna azokat a polgári csoportokat, amelyek ingadozva vagy fenntartásokkal vettek részt ebben a harcban. Sajnos, nem rendelkezünk közelebbi adatokkal, de véle-13 Lenin: Válogatott Müvek I. köt. Bpest, Szikra, 1948. 566. 1.
