Századok – 1957

Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297

304 BALÁZS BÉLA ményünk szerint így történt Jugoszláviában, ahol az antifasiszta fegyveres harc és forradalom idején annyira szorosra forrott a munkás-paraszt szövet­ség, olyan szilárd népi egység alakult ki a munkásosztály, a kommunisták vezetésével, és annyira felmorzsolódtak, lelepleződtek, elszigetelődtek a fasiszta vagy az ingadozó csoportok, hogy a fasizmus szétzúzása után rövi­desen már közvetlenül ráléphettek a szocialista átalakulás útjára, amelynek szilárd feltételei és elsősorban a munkásosztály vezette nép hatalma már a fasizmus elleni harc viszonyai között létrejöttek. Hasonlóképpen alakult a helyzet Bulgáriában is, ahol szintén a fasizmus elleni fegyveres harc körülményei között, széles néptömegek cselekvő rész­vételével jött létre a proletárdiktatúra szilárd alapja. Csehszlovákiában a munkásosztály, a kommunisták vezette és nagy néptömegeket mozgósító antifasiszta fegyveres harcban és ellenállási mozgalom­ban alakult ki és kovácsolódott össze a népi demokratikus rendnek az a tömegbázisa és szervezeti alapja, amelyről kiindulva, a felszabadulás után, a fejlődésnek egy viszonylag szervesebb, folyamatosabb menete vált lehetsé­gessé. Magyarországon a fent vázolt okok következtében mindez nem követ­kezett be. A magyar nép felszabadulását a Szovjet Hadsereg közvetlen és döntő segítsége hozta meg. A kommunista pártnak az újjáépítés és a nép gazda­sági, szociális szükségleteinek kielégítése terén elért eredményeivel, politikai sikereivel kellett szinte lépésről-lépésre és nem egyszer vereségek által vissza­vetve megszilárdítania és kiszélesítenie azt a viszonylag szűk tömegbázison létrejött vezető szerepet, amelyet az antifasiszta harcban kivívott magának. A demokratikus tömegmozgalom kibontakozására, a nemzeti erők összefogá­sának és a munkás-paraszt szövetségnek széles alapokon, országos méretekben való megteremtésére is csak a felszabadulás után kerülhetett sor, amikor a Hitler-ellenes nemzeti felszabadító harc már lekerült a napirendről és a töme­geket forradalmasító, fejlődésüket rohamlcpésben előrevivő fegyveres harci szakaszt felváltotta a fejlődés viszonylag békés, de emiatt jóval lassúbb, vissza­esésekkel és vargabetűkkel nehezített útja. Ezért az a tömegmozgalom, amely hazánkban országos méretekben csak a felszabadulás után bontakozott ki, általában nélkülözte azt a szenvedélyes, harcos antifasiszta vonást, amely annyira jellemezte a jugoszláv vagy a bolgár nép mozgalmait (amelyek a fegyveres harc és ellenállás viszonyai között bonta­koztak ki), és ennélfogva fokozott mértékben magán viselte a régi társadalom jegyeit : viszonylag szélesebb tömegek politikai elmaradottságának vonásait. Ugyanezen körülmény tette lehetővé, hogy nagyobb számú reakciós vagy egyenesen fasiszta elem vegyüljön a demokratikus tömegek közé és itt-ott fékezze, időlegesen helytelen irányba terelje a tömegmozgalmat. Hazánkban tehát az antifasiszta tömegmozgalom egyik sajátossága, hogy országos viszony­latban csak a felszabadulás után, a fasiszták és a háború pusztításai által rombadöntött ország különösen is súlyos nehézségei között bontakozott ki, amikor a dolgozó tömegek figyelmét és minden erejét az élet, a termelés meg­indítása és az új, demokratikus államhatalom helyi szerveinek létrehozása kötötte le. Ez is egyik oka annak, hogy a mi tömegmozgalmunk demo­kratizmusa és forradalmisága mindenekelőtt a gazdaság helyreállítása és a demokratikus államhatalom megteremtésének művében nyilvánult meg és jóval kisebb mértékben konkretizálódott a fasiszta maradványok elleni aktív politikai harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom