Századok – 1957

Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297

300 BALÁZS BÉLA Az antifasiszta tömegmozgalom kibontakozását gátló tényezők Magyarországon Amikor a fentiekben, habár rendkívül vázlatosan is, európai viszonylatban igyekeztünk képet adni a néptömegek antifasiszta harcának során létrejött népi, forradalmi szervek szerepéről, valamint fejlődésük különböző útjairól, az a cél vezetett bennünket, hogy ilymódon közelebb jussunk a magyar viszonyok között kialakult antifasiszta tömegmozgalom és nemzeti bizottságok jellegzetes vonásainak mélyrehatóbb megértéséhez és magyarázatához. Világosan kell látnunk, hogy milyen tényezők hátráltatták dolgozó népünk demokratizmusának, a széles tömegekre kiterjedő, cselekvő antifasiszta állásfoglalásának kifejlődését és milyen okok játszottak közre, hogy a magyar nemzet, mely világvisszhangot keltő dicsőséges szabadságharcok és forradalmak tüzében tett tanúbizonyságot szabadságszeretetéről forradalmi bátorságáról, a második világháborúból Hitler utolsó csatlósaként került ki és felszabadulásához, a kommunisták és hazafiak hősies erőfeszítései ellenére,csak csekély mértékben tudott hozzájárulni. Űgy gondoljuk, hogy amikor a magyar népi, forradalmi szervek megalakulásának körülményeit vizsgáljuk és megállapítjuk, hogy eltekintve egyes szórványos kezdeményezésektől és eltérően sok más országtól, azok csak a felszabadulás után jöttek létre, ezt meg kell magyaráznunk és így elkerülhetetlenül meg kell kísérelnünk választ adni a fenti kérdésekre is. Ennek a tanulmánynak a keretében természetesen ezeknek a fölöttébb bonyolult és messzeágazó kérdéseknek a kifejtésére, elemzésére nem vállalkozhatunk. Csupán röviden érintjük őket. Ha egy visszapillantást vetünk a felszabadulást megelőző történelmi korszakokra, azokra a tényezőkre, amelyek hosszú időn keresztül meghatározták a magyar nemzet fejlődését és kialakították azokat a társadalmi és politikai viszonyokat, amelyek között a dolgozó magyar nép nemzedékei éltek, meg kell állapítanunk, hogy azok távolról sem voltak kedvezőek a néptömegek demokratizmusának, politikai öntudatának a kifejlődésére. Az évszázados idegen, Habsburg elnyomás, a levert forradalmakat követő hosszú ellenforradalmi korszakok és természetesen nem utolsó sorban a nagybirtokrendszer fennmaradása, amely gátat emelt a polgári demokratikus fejlődés elé és konzerválta a feudális maradványokat az egész magyar társadalomban, az államszervezetben, — mindezek a tényezők fékezően, sorvasztóan hatottak a magyar demokratizmus kifejlődésére. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után, kivéve a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges ötödfél hónapját, közel 100 esztendeig olyan viszonyok uralkodtak Magyarországon, amelyek között a legszélesebb néptömegek politikai fejlődése, demokratizmusának kibontakozása és tudatosodása csak felemás módon, töréseken és zsákutcákon keresztül, számos akadályt és megtorpanást leküzdve, vagy azoktól hosszú időre megbénítva és visszavetve, csak kínosan-keservesen haladt előre. Különösen a felszabadulás előtti utolsó negyed évszázad fasiszta uralma okozott felmérhetetlen pusztításokat a magyar társadalomban. A magyar fasizmus erőszakkal elfojtotta és szétzilálta a magyar demokrácia erőit, a néptömegeket a permanens megfélemlítettség állapotában tartotta, jelentős részüket pedig a rendkívül ravasz eszközökkel és sokoldalúan folytatott ideológiai fertőzés ingoványába vitte. ,,A fasizmus ... — mondotta Dimitrov az Internacionálé Vn. kong-