Századok – 1957
Tanulmányok - Balázs Béla: A demokratikus tömegmozgalom kibontakozása és a népi forradalmi szervek megalakulása a felszabadult Magyarországon 297
A- DEMOKRATIKUS TÖMEGMOZGALOM KIBONTAKOZÁSA MAGTARORSZÁGON 301 resszusán —, demagógiáját hozzáidomítja minden egyeo ország nemzeti sajátosságaihoz, sőt egy és ugyanazon országon belül a különböző társadalmi rétegek sajátosságaihoz . . ."1 0 A magyar tömegek számára az első világháborút lezáró békeszerződés, Trianon, fájó kérdés volt, és ezt nyergelte meg az ellenforradalmi rendszer dühödt, revizionista propagandájával. Felszította a tömegek egy részében éppen a demokratikus fejlődés hiányában mély gyökereket vert előítéleteket, a sovinizmust, az antiszemitizmust és szabadjára engedte a nyilas demagógiát. Szolgálatába állította a klerikalizmust, amelynek széleskörű tömegkapcsolatai révén a vallásos rétegekre politikai befolyást gyakorolt. Mindez elhomályosította széles tömegek előtt a magyar társadalom legfőbb kérdéseinek és mindenekelőtt a polgári demokratikus forradalom végigvitele szükségességének világos felismerését és a közös politikai cselekvésben egyaránt érdekelt osztályerőket megbontotta, sokszor egymás ellen fordította. Hogy a fent vázolt történelmi körülmények létrejöhettek, annak közvetlen okait a Tanácsköztársaság bukásában és annak következményeiben kell keresnünk. A demokratikus erők kifejlődését Magyarországon, amely az 1918— 19-es forradalmi helyzetben hatalmas lendülettel indult meg és kezdte átfogni a nép legszélesebb tömegeit, a proletárdiktatúra bukása megszakította. 1919-ben a magyar munkásosztály súlyos vereséget szenvedett az intervenció és ellenforradalom erőitől, a kommunista pártot illegalitásba szorították. Az ellenforradalmi terror következtében a legális munkásmozgalom is összeszűkült és azon belül a reformista, jobboldali szociáldemokrácia erősítette meg befolyását ; az illegális munkásmozgalom pedig a rendőrség állandó üldözései és csapásai közepette volt kénytelen folytatni politikai nevelő és felvilágosító tevékenységét. Ennek következtében a kommunista párt tömegbefolyása, habár nagymértékben meghaladta szervezeti kereteit, nem tudta átfogni a dolgozó nép legszélesebb tömegeit és különösen a középrétegeket. Megnehezítették a kommunista párt munkájának hatékonyságát szelet ás hibái is, amelyek lényegében 1937 elejéig végigkísérték a párt politikáját, és amelyek a proletárdiktatúrának közvetlen stratégiai célként való kitűzésével gátat emeltek a középrétegek és a párt közé. A munkásosztály veresége, az ellenforradalom felülkerekedése a középrétegeket megingatta a munkásosztály vezető szerepébe vetett bizalmában, (nagymértékben hozzájárultak ehhez a proletárdiktatúra hibái is), s újra a burzsoázia oldalára állította őket, részben közvetlenül: úgy, hogy tömegbázisul szolgáltak az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának, vagy a totális fasizmus híveivé szegődtek, részben pedig — és többségükre ez volt jellemző — politikai passzivitásba süllyedtek, kiszolgáltatva az ideológiai fertőzés különböző válfajainak. Az 1918—1919-es forradalom tapasztalatai, a munkás—paraszt szövetség létrejött elemei továbbéltek és hatottak a tömegek között, elsősorban azok között, akik valamilyen formában : mint vörös katonák, nemzeti tanácstagok, direktóriumi tagok, bizalmiak stb. közvetlenül kapcsolatban voltak a forradalommal. De éppen annak következtében, hogy a forradalom folyamata aránylag rövid ideig (lényegében 9 hónapig) tartott és nem követte a forradalom erőinek egy olyan többé-kevésbé rendezett visszavonulása, mint 1905-1907-ben Oroszországban, hanem a meredek bukás s az azonnali véres retorzió, a magyar forradalmak tapasztalatai nem hathattak olyan mélyre és nem fejleszt-10 Dimitrov: A munkásosztály a fasizmus ellen. Bpest, Szikra. 1949. 12. 1.
