Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
292 ZSIGMOND LÁSZLÓ került az értekezlet elé,14 3 de Lloyd George megjegyzései után144 levették a napirendről. Lloyd George utalt Grey december 6-i, 8-i és 12-i levelére, amelyek világosan mutatták, hogy az elnök és a szenátus között rendkívül kiéleződött helyzetben minden külső beavatkozás csak ronthat Wilson helyzetén és még merevebbé tenné a szenátus többségét.145 Mindezek után egy bizonyos volt: az Egyesült Államokra a jövőben sem lehet számítani, Anglia és Franciaország csak saját erejére, kettőjük összehangolt akciójára számíthat. Ennek jegyében ült össze — többek között — a londoni értekezlet,14 6 amely nem volt teljesen eredménytelen és végső fokon hozzájárult ahhoz, hogy Anglia és Franciaország — az Egyesült Államok távolmaradása ellenére — kierőszakolják a békeszerződés életbelépését. Az értekezlet ugyanakkor megmutatta, hogy angol—francia viszonylatban a helyzet 1919 júniusához viszonyítva romlott. Londonban is csak Clémenceau sürgetésére és nagy angol ellenállás után sikerült biztosítani Foch megbízatását annak a közös felelős katonai szervnek az élén (Interallied Military Commission), amelynek hatáskörébe tartozott a német békeszerződéssel kapcsolatos katonai ügyek intézése.147 A Foch megbízatásával kapcsolatos vita megmutatta, hogy Anglia mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy Franciaország — Németország ellenállására és a békeszerződés adta jogokra hivatkozva — egyedül és önkényesen járjon el, biztosítva ezáltal európai hegemóniáját.14 8 Éppen ezért Foch hatáskörét — angol kérésre — korlátozták, a közös katonai bizottság feladata inkább az erő fitogtatása lett. Franciaországnak nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy lehetőleg titokban maradjanak a Németország elleni fellépés politikai és katonai gyengéi. Amidőn a Legfelső Tanács zárt ülésén (december 4.) a katonai terveket Foch marsall ismertette, igen határozottan és magabiztosan igyekezett szerepelni. Kijelentette, hogy módjában áll jó feltételek között végrehajtania a júniusban kidolgozott katonai akciót, amelynek annak idején már a lehetősége is a békeszerződés aláírására 143 Ua. 753. 1. A francia delegáció memoranduma azt kívánta volna bizonyítani, hogy a Lodge által javasolt fenntartások 2—3 kivétellel elfogadhatók lennének. Így akarták lehetővé tenni a békeszerződésnek a szenátus által való ratifikálását. (L. Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. II. köt. 1919. 766—770. 1.). A javaslat naiv módon, illetve inkább naivitást színlelve, figyelmen kívül hagyta, hogy az inkriminált pontok (a 6., 8. és 12.) éppen azok voltak, amelyekkel kapcsolatban az amerikai imperialisták legagresszívabb szárnya nem volt hajlandó alkudozásokba boosátkozni. A Lodge-féle rezerváeiók 6-ik pontja a békeszerződés 156., 157., 158-ik cikkeit érintette, melyek Shantung sorsával foglalkoztak. — A békeszerződés idevonatkozó rendelkezései sértették az amerikai imperializmusnak a Távol-Keleten, illetve Kínában való érdekeltségeit. A 8-ik rezerváció az ellen foglalt állást, hogy a Jóvátételi Bizottságnak joga legyen ahhoz, hogy beavatkozhassak -— az amerikai szenátus hozzáárulása nélkül — az Egyesült Államok és Németország közötti gazdasági kapcsolatokba. A 12-ik rezerváció veszélyeztetettnek látta a békeszerződés 296., 297. cikkei, valamint a hozzájuk kapcsolódó függelekek, továbbá más cikkek s függelékek elfogadása esetén az amerikai tulajdonosoknak, hitelezőknek Németországban levő tulajdonát, érdekeltségeit, követeléseit stb. Mindkét rezerváció szabad kezet kívánt biztosítani az Egyesült Államok számára Németország irányában. 144 Ua. 754. 1. 145 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. V. köt. 1919. 1054—1059. 1. 146 Ua. II. köt. 1919. 727—784. 1. 147 Ua. II. köt. 1919. 783. 1. 148 Ua. 754—756. 1. A tárgyalásokról érdekes ós közvetlen hangú beszámolót 1.: Mordacq, id. mű, IV. köt. 227—230. 1.
