Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
290 ZSIGMOND LÁSZLÓ Washingtonba — ami meg is történt. Bár Lansing amerikai külügyminiszter arra akarta rávenni Wilsont, hogy tartsanak ki az amerikai békedelegáció elutazásának eredeti dátumánál,127 a köztársasági elnök a három nappal való meghosszabbítás mellett döntött. Erről az amerikai békedelegáció vezetőjét még aznap értesítették,12 8 jóváhagyva — utólagosan — a franciáknak tett ígéretet. A francia kormánykörökben uralkodó fejvesztettségre és kétségbeesésre jellemző, hogy amikor Polk Clémenceauval közölte, hogy elutazásukat — három nappal —^ elhalasztották, az „roppant hálás" volt.12 9 Az Egyesült Államok magatartását befolyásolta az a körülmény is, hogy a várakozástól eltérően angol részről is a francia kérés teljesítése mellett foglaltak állást. Wilsonhoz intézett levelében, december 4-én, Lansing közli az elnökkel, hogy üzenetet kapott az angol nagykövettől, amelyben sürgetik az amerikai delegációnak Párizsban való maradását.130 Az Egyesült Államok európai politikája aggasztja az angol politikai köröket is.13 1 Crowehez intézett levelében Curzon külügyminiszter megállapítja, hogy a franciaországi fejlemények riadalmat okoztak Londonban. A baj oka — szerinte — az amerikaiak hűtlenségében, a németek ellenállásában és a franciáknak engesztelhetetlen, esetenként kétségbeejtő magatartásában keresendők.13 2 Nincs azonban olyan baj, amely valami haszonnal ne járna. Anglia szempontjából Franciaország szorult helyzetéből határozott előnyök származtak,133 amelyet Curzon külügyminiszter nem mulasztott el kihasználni. Curzon az imperialistáknak ahhoz a szárnyához tartozott,13 4 amely nyugalmat és egyensúlyt kívánt a kontinensen, hogy Anglia zavartalanul gyakorolhassa uralmát a tengereken s a gyarmatokon. Amidőn 1919 október végén sor került az angol kormány átalakítására, ez egyrészt határozott jobbrafordulást jelentett a belpolitikában, másrészt az eddiginél határozottabb imperialista irányvonalat a külpolitikában.13 5 A kormányátalakítás folytán Balfour külügyminiszter utódja Curzon lett és ezzel az angol—francia együttműködés, amely eddig sem volt kifogástalan, az eddiginél nehezebb próbatétel elé került. Az Egyesült Államok várható távolmaradása Után a franciáknak adott biztosítékok közül már csak Angliáé maradt. Franciaország részéről mindent elkövettek, hogy biztosítsák az angol—francia szövetség fennmaradását és ebben segítségre találtak azokban az angol politikai és diplomáciai 127 F. R.—P. P. C. 1919. XI. köt. 684. 1. 128 Ua. 684—685. 1. 129 Ua. 685. 1. L. Polk táviratát. 130 Ua. 687. 1. 131 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. IV. köt. 1919. 924. 1. Curzon levele Derbyhez 1919. dec. 4-én. 132 Ua. 924. 1. 133 F. R.—P. P. C. 1919. XI. köt. 694. 1. Polk is aggodalommal jegyzi meg egyik feljegyzésében, hogy az Egyesült Államok visszavonulásával az európai helyzet súlypontja Anglia javára tolódik el. 134 Harold Nicolson: The last phase. 1919—1925. A study in po.:t-war diplomacy. London, 1934. 136 Maga a folyamat nem 1919 októberében kezdődött meg és nem is fejeződött be azzal. Az 1918 decemberi választás a konzervatívok és Lloyd George-féle (a konzervatívokkal együttműködő és azokhoz közelálló) liberális frakció győzelmét eredményezte. A Lloyd George által képviselt felemás politika a későbbiekben belpolitikáikig és külpolitikailag egyaránt mind nagyobb akadályokba ütközött s az 1922 októberi választások megpecsételték sorsát.
