Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 287 abban, hogy az Egyesült Államok részvételével összefüggő kérdésekben újból megállapodnak az érdekelt hatalmak. Az utóbbi megállapítás helyességét a Legfelső Tanács december 2-i ülésén — ahol a német szóbeli kérést ismertették — Dutasta kétségbevonta.110 Lényegében arról a régebbi német próbálkozás felújításáról volt szó, hogy az Egyesült Államok távolmaradására hivatkozva a békeszerződés érvényességét kérdésessé tegyék és ennek alapján új tárgyalásokat erőszakoljanak ki. Az újabb német lépés számos nehéz és bonyolult problémát vetett fel, miért is a Legfelső Tanács — Clémenceau javaslatára — a december 2-i vitát a legközelebbi ülésre halasztotta. A határozattól eltérően mégsem december 3-án, hanem csak december 4-én foglalkozott a Legfelső Tanács újból a békeszerződés életbelépésével kapcsolatos kérdésekkel, különös tekintettel a legutóbbi német akcióra. Ha a december 4-i értekezlet jegyzőkönyvét11 1 elolvassuk, úgy abban nyomát sem találjuk idevonatkozó vitának vagy határozatnak. A december 4-i, egyébként rövid ülés jegyzőkönyve — két napirendi pont megbeszélése után — ezzel a rövid mondattal fejeződik be : A küldöttségek vezetői ,,in camera" értekezletet tartottak.112 A december 4-i megbeszélés szűk körben, zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával folytatódott. Az értekezlet lefolyásáról angol résztvevője, Eyre Crowe, a december 4-éről keltezett táviratában számol be. Clémenceau felkérte a jelenlevő titkárokat és szakértőket, hogy távozzanak, majd Foch marsall és Weygand jelenlétében megvitatták a Németország legújabb lépése folytán előállott helyzetet. Egy óra múlva a két magasrangú tiszt is eltávozott és csak a Legfelső Tanács öt vezető megbízottja maradt jelen.113 Az értekezlet részleteiről Crowe újabb távirata számol be.114 Elsőnek Foch marsall ismertette a helyzetet — katonai szempontból. Rámutatott arra, hogy a békeszerződés életbelépésének az elhúzódása és a fegyverszüneti rendszer folytatása csak Németországnak kedvez, elősegíti katonai erejének a helyreállítását. Éppen ezért igen fontosnak tartja, hogy a békeszerződés minél előbb életbe lépjen. A továbbiakban hosszasan foglalkozott a fegyverszüneti egyezmény felmondásából adódó helyzettel. Minthogy az okvetlen a háborús állapothoz való visszatérésre vezetne, előzőleg biztosítani kell a szövetséges hatalmak összehangolt tevékenységét, gondoskodni kell a szövetséges haderők újjáteremtéséről, miután azok, az általános leszerelés következtében, majdnem teljesen eltűntek. Felvetette korlátozott jellegű katonai akció lehetőségét és ezzel kapcsolatban két alternatív tervet említett: a) Frankfurt megszállását; b) a Ruhr-medence megszállását Essent is beleértve. Az elsőt úgy jellemezte, hogy annak végrehajtása könnyebb, de hatása kisebb, a másik nagyobb erőfeszítést követelne ugyan, de hatékonyabb. A katonai helyzet ismertetése alapján az öt nagyhatalom képviselői (Egyesült Államok : F. L. Polk, Brit Birodalom : Eyre Crowe, Franciaország : Clémenceau, Olaszország : Scialoja, Japán : Matsui)115 megállapodtak abban, hogy egyelőre nincs szükség a fegyverszünet felmondására és az ellenségeskedések felvételére, minden jel arra mutat, hogy német részről sem merült fel ennek a lehetősége. Ugyanakkor 110 Ua. IX. köt. 430. 1. 111 Ua. IX. köt. 467—770. 1. 112 Ua. IX. köt. 470. 1. „The Heads of Delegations held a conference in camera 113 Br. F. P. — 1919—1939. Első sorozat. II. köt, 1919. 484. 1. 114 Ua. 484—486. 1. 116 F. R.—P. P. C. 1919. IX. köt. 467. 1.
