Századok – 1957
Tanulmányok - Zsigmond László: A versaillesi békeszerződés életbelépése 270
.A VERSAILLES! BÉKESZERZŐDÉS ÉLETBELÉPÉSE 271 megbeszélésük eredményét a Legfelső Tanács május 9-i ülésén ismertették.3 A katonai előkészületeket, a Németországra gyakorlandó nyomáson kívül, sürgette az a körülménv is, hogy több oly bizalmas értesítés futott be, mely arról tanúskodott, hogy német részről a harc újrafelvételének a lehetőségével számolnak4 . A Legfelső Német Hadvezetés (Oberste Heeresleitung) 1919 május második felében közvéleménykutatást kezdeményezett abból a célból, hogy megtudja, miként fogadná a lakosság újabb háború megindítását5. Számos egyéb jel is mutatott arra, hogy a diplomácia szerepe kezd háttérbe szorulni, s híven a német imperializmus és militarizmus hagyományaihoz, a döntő szó ismét a szoldateszkát illeti. Az 1918 őszén csődöt mondott német katonai vezetés befolyásának és szerepének újbóli növekedéséről igen szemléltető képet ad Rabenau Seecktről írott életrajza, valamint a Groener-dokumentumok6. 1919 júniusa második felében úgy látszott, hogy ismét a fegyvereké lesz a szó. A helyzet különösen kritikussá vált, miután a békekonferencia főtitkára, Dutasta, a német delegáció főmegbizottjának, Simsonnak átnyújtotta a szövetséges és társult hatalmak válaszjegyzékét7 ; A jegyzék befejező része felszólítja a német. küldöttséget : a közlés időpontjától számított öt napon belül közölje, hajlandó-e feltételek nélkül aláírni a békeszerződést. Amemiyiben nem, úgy a szövetséges és társult hatalmak élni fognak azzal a jogukkal, hogy a fegyverszünetet felmondják és olyan eszközökhöz folyamodjanak, melyek a békeszerződés feltételeinek az érvényesítését biztosítják8 . Az antant hatalmak ultimátuma válaszút elé állította a német politikai és katonai vezetést . Minthogy a vélemények megoszlottak és egyes befolyásos körök a végsőkig való ellenállás mellett kardoskodtak, a kormány a döntést a legfelső hadvezetés állásfoglalásától tette függővé. Június 17-éh Groener emlékiratot készített Ebért számára, melyet a vezető katonai szervekhez is eljuttattak9 . A memorandum sokoldalúan, minden lehetőséget mérlegelve foglalkozik Németország katonai helyzetével1 0 és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az adott körülmények között a fegyveres fellépés nem vezethet eredményhez, minthogy Németországnak minden irányból ellenakcióval 3 üa. V. köt. 520—528. ós 532—53G. 1. 4 Ua. V. köt. 772—773. 1. — VI. köt. 83. 1. 5 Otto-Emst Schüddekopf: Heer und Republik. Quellen zur Politik der Reichswehrfükrung 1918 bis 1933. (Frankfurt am Main, 1955) 92. 1. Gazdag dokumentum-anyag alapján mutatja meg a hadsereg és vezérkar politikai szerepét az 1918-as forradalom és annak elvetélése utáni időszakban. — Cuno Horkenbacli: Das deutsche Reich von 1918 bis heute. Berlin, 1931. 74. 1. Németország történetének igen hasznos eseménytára. 6 F. von Rabenau: Seeckt: Aus seinem Leben, 1918-1936. (Lipcse, 1940) — Reginald H. Plielps: Aus den Groencr-Dokumenten. I. — Groener, Ebert und Hindenburg. „Deutsche Rundschau". 1950 júl. 7. sz. — A Groener dokumentumok 1939-ben kerültek a „Heeresarchiv Potsdam"-ba. 1941-ben rendezték az anyagot, melynek nagy része a háború befejezése után — mint hadizsákmány — az Egyesült Államokba került. A szerző ismerteti a legfontosabb okmányokat, melyeknek tartalma lényegében megegyezik a Rabenau könyvében korábban közzétett adatokkal. 7 Urkunden zum Friedensverträge von Versailles vom 28. Juni 1919. 555—574. 1. 8 Ua. 574.1. — L.azl918. nov. 11-ifegyverszüneti egyezményt, valamint a fegyverszünet meghosszabbítását kimondó későbbi egyezményeket (1918. dec. 13.; 1919. jan. 16.; 1919. febr. 16.) 1.: Urkunden zum Friedensvertrage von Versailles vom 28. Juni 1919. 11—18., 66., 84—87., 97. 1. 9 Dorothea Groener-Geyer: General Groener. Soldat und Staatsmann. (Frankfurt am Main, 1955) 154. 1. Groener tábornok leányának apjáról írott életrajza. A rövid, de jellemző előszót Friedrich Meinecke írta. 11 Uo. 379—385. 1. /
