Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 263 látszólagos volt, hiszen Magyarországot számtalan ellentét választotta el a Népszövetségben uralkodó, de egymással is szemben álló győztesek blokkjától. A magyar politikai közvéleményben Magyarország felvétele sem nagy örömöt, sem különösebb érdeklődést nem váltott ki. Általában véve úgy értékelték, mint a magyar külpolitika olyan sikerét, amelynek gyümö^se aligha terem. Ebben az időben még a kormány tagjainak egy-césze is kevesebbre becsülte a népszövetségi tagságot, mint amennyit belőle a későbbiek során valóban profitált. A kormány belépési szándékát csak igen kevesen fogadták osztatlan örömmel11 9 , mértékletesen támogatták a szociáldemokrata és kispolgári körök és hevesen támadták a szélső jobboldali csoportok.12 0 * A kérdéshez azonban egy oldalról sem szóltak hozzá anélkül, hogy ne bírálták volna a Népszövetséget még akkor is, ha a „népszövetségi eszmét" mint olyat helyeselték. A Népszövetség magyar bírálata, akár jogi, akár történelmi, politikai, vagy bármi más szempont alapján gyakorolták, egy pontból indult ki: a Népszövetség adott formájában rossz, vagy nem egészen jó azért, mert elismeri, szentesíti és fenn akarja tartani a trianoni békét. Nyilvánvaló, hogy a győztes államok politikusai, történészei és jogaszai szerint a Népszövetség éppen azért volt jó, mert fenn akarta tartani a „Békét". Ez kétségkívül az az eset, amikor két ellentétes álláspont közül egyik sem igaz. Igaz az, hogy a békék igazságtalanok voltak, az is igaz, hogy a Népszövetség kezdetben az igazságtalan békék őréül szegődött, de a teljes igazság áz, hogy kapitalista viszonyok között nem lehetséges igazságos béke, nem lehetségesek igazságos nemzetközi állapotok és egyáltalán nem lehetséges a szó igazi értelmében vett Népszövetség. A háború után teremtett új nyugat- és középeurópai állapotokban nem önmagukban az újonnan megvont határok mértek újabb szenvedéseket a lakosságra, hanem az, hogy a kapitalizmus elnyomó rendszerének fennmaradása mellett megváltoztatott keretekben fennmaradt, sőt kiterjedt a nemzetiségi elnyomás, s elmélyültek a kapitalista hatalmak közti ellentétek. A béke mindenekelőtt azért volt rossz és — mint Lenin mondotta — azért mért csapást magukra a győztes hatalmakra is, mert a kapitalizmus sértetlen fennmaradása mellett egy új háború alapjait rakta le.12 1 A Népszövetség kárhoztatandó munkát végzett akkor is, amikor görcsösen ragaszkodott ehhez a békerendszerhez és akkor is, amikor a versaillesi rendszer fokozatos felszámolásába beletörődve egyre inkább lehetővé tette az új agresszió kirobbantását. 1922-ben Magyarország belépésekor a magyar ellenforradalmi rendszer sajtója természetesen nem ezen az alapon bírálta a Népszövetséget, hanem 119 A hivatalos és részben a külföldnek is szóló értékelések, ha bírálták is a Népszövetség szervezeti felépítését, —- megalakulását és tevékenységének tendenciáját pozitív módon jellemezték. Ezt tette a Magyar Külügyi Társaság hetilapja a Magyar Külpolitika, valamint tudományos folyóirata, a Külügyi Szemle. Ez érthető, hiszen a társaság egyik főfeladata éppen Magyarország népszövetségi tagságának előkészítése, illetve a továbbiakban Magyarország és a Népszövetség kapcsolatának ápolása volt. Az 1920-as évek elején a Társaság működésében aktívan résztvevő politikusok, tudósok, vagy publicisták — Apponyi Albert, Horváth Jenő, Eöttevényi Olivér, Paikert Alajos stb. — a fenti értelemben foglaltak állást a Népszövetséggel kapcsolatban. A Népszövetség „szervezeti hibáinak" kijavításában bizakodott több magyar jogtudós, így pl. Wlassics Gyula („Béke és a magyar kérdés" Magyar Jogi Szemle. I. k. 385—393. 1.) 120 Vö.. lejjebb a 265. oldalon. 121 Vö. Lenin Művei, 30. k. Előadói beszéd a keleti népek kommunista szervezeteinek II. összoroszországi kongresszusán, 1919. nov. 22-én. 142. 1.
