Századok – 1957

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227

260 S/,. OBMOS MÁIUA Bánffynak sikérült elérnie, hogy az albizottság ülésén a Habsburgkérdést szóvá sem tették és a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban sem merültek fel súlyos kifogások. Az albizottság tagjai úgyszólván vita nélkül elfogadták Magyarország felvételét. Lord Fisher, Anglia képviselője kijelentette, hogy Bánffy nyilatkozata minden eddigi aggályát eloszlatta. Pártolóan szólaltak fel a többi jelenlévők is. Egyedül Csehszlovákia képviselője, Osusky párizsi követ tett említést arról, hogy Magyarország a leszerelés némely követelményének nem tett eleget, de ő is kijelentette, hogy Magyarország felvétele mellett szavaz, bízva abban, hogy a Genfben uralkodó szellem hatással lesz Magyarországra. A Népszövetség 6. bizottsága szeptember 16-án tárgyalta Magyarország felvételének kérdését. Az egyedüli aggályoskodó itt is Osusky volt, aki most új problémával állt elő. Említést tett a Jóvátételi Bizottság előzőnapon érkezett jegyzékéről, amely javasolta, hogy Magyarországot csak jóvátételi kötelezettségeinek kifejezett elismerése esetén vegyék fel a Népszövetségbe. A 6. bizottság azonban nem vette figyelembe a csehszlovák javaslatot, hanem Askenazi lengyel delegátus javaslatára közfelkiáltással kimondta Magyarország felvételét. Ezután már csak az volt hátra, hogy a közgyűlés is elfogadja Magyarország kérelmét. Erre szeptember 18-án került sor. A magyar küldöttség örömét ismét csak Osusky rontotta meg. A csehszlovák küldött kijelentette : ,, . . . a szerb, román és cseh küldöttek, akiknek nevében beszélek, úgy véljük, hogy kötelességmulasztást követnénk el, ha nem néznénk szemébe bizonyos nyilvánvaló tényeknek, amelyekkel a bizottság teljem mértékben számot vetett." Ezután Osusky a Pesti Naplót és a miskolci Reggeli Hireket idézve olyan tényeket tárt fel, amelyek a békeszerződés megszegéséről tanúskodtak. Kimutatta, hogy a védkötelezettség eltörlése ellenére Miskolcon behívták az 1901-es évfolyamot. Megemlítette a magyar honvédelmi miniszter 1922. évi márciusi rendeletét, amely a debreceni körletparancsnokság területén található néhány helységben az 1898 —1902-es évfolyamok behívásáról intézkedik. Bírálta a numerus clausus törvényt, mint amely azt mutatja, hogy Magyarország nem tartja magát azokhoz az elvekhez, amelyeket a Népszövetség a kisebbségi kérdésben magáénak vall és kitért a Habsburg-kérdésre is. Beszédét azzal fejezte be, hogy a kisantant országai Bánffy nyilatkozata alapján hozzájárulnak Magyarország felvételéhez, mivel a nyilatkozatban a magyar kormány kötelezettséget vállalt a nemzetközi szerződések betartására, amibe beleértendők a Habsburg-kérdésben vállalt kötelezettségek is. A kisantant nevében kifejezte azt a reményét, hogy a Népszövetség szelleme jó irányban befolyásolja majd Magyarország politikáját. Ilyen módon a harmadik közgyűlés Magyarország felvételét egyhangú •szavazással fogadta el. Osusky felszólalása azonban a magyar delegációtr kínosan érintette. Bánffy levelet intézett a közgyűlés elnökéhez, amelyben visszautasította a csehszlovák küldött felszólalásában mondottakat. A következő napon az elnök e levelet fel is olvasta, a kisantant azonban nem reflektált rá. Magyarország felvételi ügyében tehát győzött az általánosság elve. A kisantant államainak komoly indokuk az ellenzésre voltaképpen nem volt. Magatartásuknál figyelembe kell venni azt az eléggé közismert tényt, hogy a kisantant, különösen Csehszlovákia némely politikusában megvolt a hajlandóság arra, hogy Magyarországgal kiegyezzék. Újból és újból felmerült a