Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 253 gyűlés időszaka még messze esett. Magyarország belépési szándékának fenntartását tanúsította Bethlen említett nyilatkozata is, amelyben utalt arra, hogy Apponyi kénytelen volt az ősz folyamán a nyugat-magyarországi helyzet rendezetlensége miatt visszavonni Magyarország felvételi kérelmét. A nyilatkozat szerint azonban ez nem jelenti, ,, . . . hogy Magyarország végleg letett volna arról a kívánságáról és szándékáról, hogy a Népszövetségbe felvétessék". „Föltétlenül bízom benne — mondotta Bethlen —, hogy a következő ülésszakon sikerülni fog Magyarország felvételét a Népszövetségbe kieszközölni . . ."8 6 * Mivel 1921 szeptemberében a Bethlen-kormány formálisan nem vonta vissza felvételi kérelmét, hanem csak a döntés elodázását kérte, a következő évben nem kellett újabb kérvényt beadnia a Népszövetséghez. A siker reményei lényegesen nagyobbak voltak, mint 1921-ben. A detronizálás révén a Habsburg-probléma lényegében véve megoldódott, úgy látszott, hogy az ellenforradalmi rendszer adott formájában viszonylag szilárdan megvetette a lábát, nem merültek fel újabb súlyos konfliktusok. így Magyarország felvételének már nem volt erős ellenzéke. A magyar politikai körök, sőt a kormány sem volt egységes ebben a kérdésben. A magyar kormány komoly megfontolás tárgyává tette, hogy felvételi kérelmét ne vonja-e vissza. A belépés ellen felhozható okokat Bánffy külügyminiszter szerint a kormány egyes tagjai a következőkben látták : ,,Ellene szólt az a körülmény, hogy a Népszövetség végelemzésben a győzők szövetsége, amelyben Magyarország sohasem találhatja meg a maga igazát. Ellene szólt továbbá az is, hogy tekintettel az egységokmány 1.. §-ára, mely minden belépő államot a fennálló nemzetközi szerződések pontos betartására kötelez, Magyarország belépésével mintegy önként elismerné a trianoni béke által reá erőszakolt terheket. Aggályosnak látszott a paktum 10. §-a is, melyben a tagállamok kölcsönösen biztosítják területi épségüket. A belépés ellen szóltak végül az azzal járó súlyos pénzügyi terhek és a tagsággal egybekötött másnemű kötelezettségek." Az ellenérvek tehát abból a felismerésből fakadtak, hogy a Népszövetséget adott formájában vajmi kevéssé lehet Magyarország külpolitikai céljainak megvalósítására rábírni. A belépés mellett szóló okok olyan mozzanatokban rejlettek, amelyek mégis nyújtottak erre bizonyos alapot. „ . . . a belépés mellett felhozható az — írja Bánffy —, hogy Magyarország céltudatos, kitartó munkával hozzájárulhat a Népszövetség szellemének fokozatos átformálódásához s a Népszövetséget idővel céljai elérésére is felhasználhatja."8 7 A Népszövetségbe való belépéssel együttjáró előnyökként még a következőket jelölte meg : a Népszövetség alapokmánya elhárítja a váratlan támadás veszélyét, továbbá a Népszövetség alkalmas arra, hogy keretében barátibb és megértőbb viszony alakuljon ki az egyes államok kormányai között és végül lehetőséget nyújt a kisebbségek hatásos védelmére. Mint Bánffy idézett jelentéséből kiderül, a magyar kormány főleg a Népszövetségben várható erőeltolódásban bizakodya kérte Magyarország 86 Uo. 1921. dec. 25. 87 Bánffy külügyminiszter 1922. dec. 18-i jelentése Horthynak. OL. KüM. res. pol. 1922—41—227.
