Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
250 SZ. ORMOS MÁRIA akár Magyarországra, akár a felvételt kérő bármely más államra hasonló kötelezettségeket szab". Ilyen követelés felállítása szerinte kimerítené az önkény fogalmát, s bemocskolná a Népszövetséget, mint amely megszegi saját törvényeit. „Nem habozom tehát kimondani— jelentette ki Apponyi —, hogy ha felvételünk olyan aktustól függne, amely ezekkel az elvekkel (az alapokmányban megfogalmazott elvekkel — Sz. O. M.) ellenkeznék, rni lemondanánk arról a tisztségről, hogy a .Népszövetségbe felvétessünk."7 4 Nem kétséges, hogy e kijelentést Apponyi legitimista meggyőződése -sugallta, de a magyar kormány nevében tette, amely különben a kívánt deklarációt szintén megtagadta, tekintve, hogy egy ilyen deklaráció ebben az időben igen súlyos belpolitikai válsághoz vezetett volna, amit a kormány nem provokálhatott. Bethlen azonban ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy Károly visszatérése külpolitikailag rendkívül súlyos helyzethez, valószínűen a kisantant beavatkozásához és esetleg Magyarország önállóságának elvesztéséhez, belül pedig nem kívánatos megpróbáltatásokhoz vezetne. Ezért igyekezett a Károly hatalmának visszaállítására törekvő csoport felszámolására. A legitimizmus erejének megtörésére a második, 1921 októberi puccskísérlet teremtett alkalmat, amely az elsőnél még feszültebb külpolitikai légkörben, Csehszlovákia, Jugoszlávia mozgósítása és a fegyveres beavatkozás fenyegetése mellett játszódott le. A nagy antant és különösen Franciaország azonban most is kacérkodott a magyarországi restauráció gondolatával és kezdetben nem volt hajlandó exponálni magát ellene. E politika miatt bizonyos feszültség is keletkezett a csehszlovák és a francia kormány között. A magyar kizsákmányoló osztályok körében előtérben álló legitimista —szabadkirályválasztó ellentét azonban ezúttal is a szabadkirályválasztók javára oldódott meg, ami lehetővé tette Horthy uralmának fenntartását és az ellenforradalmi rendszer adott formájának belpolitikai konszolidálását.7 5 A második puccskísérletet a kormány többek között arra is felhasználta, hogy támadást intézzen a Népszövetség ellen, amellyel kapcsolatos tervei nemrég meghiúsultak. A magyar kormány elmulasztotta, hogy a katonai beavatkozás tényleges veszélye idején a Népszövetség támogatását kérje, utólag azonban szemrehányást tett neki e támogatás elmaradása miatt. A Népszövetség ellen indított akcióval a magyar kormánynak két célja lehetett. A királypuccs idején, amikor még nem derült ki, hogy a magyar restauráció-ellenes erők elegendők-e arra, hogy végezzenek a legitimista csoporttal, aligha lehetett reálisan várni, hogy a Népszövetség fellépjen Csehszlovákia és Jugoszlávia ellen. A puccs kudarca azonban némileg megnövelte a magyar kormány súlyát, hiszen a veszély elhárításának pálmáját magának követelhette. így némi joggal támasztotta azt a reményt, hogy a Népszövetség utólag hajlandó lesz az alapokmány szövegének teendő gesztus jegyében helytelenítését kifejezni a cseh és jugoszláv kormánynak a Magyarország ellen tervezett katonai akció miatt. Reményüket alátámaszthatták azok az értesülések, amelyek szerint Franciaország és Anglia nem volt híve ebben a kérdésben a beavatkozásnak. Másrészt a kormány úgy vélte, hogy e támadással, még sikertelenség esetén is, bizonyos mértékig elégtételt vesz magának a kudarcot vallott belépési kísérletért. 74 Vüág, 1921. okt. 4. 75 Lásd a második puccskísérletre : Iratok az ellenforradalom történetéhez, II. A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon. 1921—1924. Bpest. Szikra, 1956. 230—245. 1.
