Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAOYá ROItóZÁG BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 251 Bánffy külügyminiszter november 13-án közölte Bornemissza báróval, Magyarország stockholmi követével, hogy „erélyes kampányt" akar indítani a Népszövetség ellen, amelynek „csődje a jelen politikai válságban" teljesen világossá vált. Felszólította Bornemisszát, hogy utasításra való hivatkozás nélkül jelentse ki a stockholmi politikai körökben, hogy Apponyi lemondott népszövetségi küldetéséről.7 6 A magyar kormány nem tartja szükségesnek, hogy helyébe mást kinevezzen és erősen gondolkozik azon, ne vonja-e vissza felvételi kérelmét. Indokolásul azt a körülményt jelölje meg, hogy a Népszövetség tétlen maradt a Magyarországot fenyegető háborús veszély idején, nem lépett fel Csehszlovákia és Jugoszlávia háborús készülődése ellen.77 Ugyanezen a napon a magyar külügyminiszter jegyzéket intézett a Népszövetség főtitkárához, sir Eric Drummondhoz, amelyben Apponyi lemondásának közlése után arra kérte, hogy az alábbiakat hozza a népszövetségi tagállamok tudomására : A Népszövetség alapokmányának 11. és 17. pontja a Népszövetség kötelességévé teszi, hogy valamely állam háborús fenyegetése esetén közbelépjen és felszólítsa a feleket a megegyezésre. Magyarországot Károly exkirály visszatérése következtében előállt válság idején egészen közelről fenyegette a háború veszélye. A Népszövetség azonban semmit sem tett a béke megóvása érdekében, ami pedig joga és egyúttal kötelessége lett volna. A magyar kormány úgy érzi, ioeában áll, hogy ezzel kapcsolatban tiltakozását fejezze ki a Népszövetségnél.73 Ugyanezt a kérdést Bethlen is érintette 1921, november 4-én a parlamentben mondott beszédében. Közép-Európa azért beteg — mondotta —,,,... mert visszaadták ugyan Magyarország függetlenségét, . . . ellenben elvették ennek a függetlenségnek minden attribútumát, f s ezen függetlenség őréül odaállították egyfelől a Népszövetséget, amely a döntő pillanatban még a szavát sem hallatta, s másfelől a nagyhatalmak jóindulatát, amelyre a magunk részéről apellálunk és amelyet a magunk részéről kérünk."7 9 Bethlen minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy a Népszövetség magatartása nem független a nagyhatalmak állásfoglalásától. Drummond a Népszövetség tanácstagjainak utasítására hivatkozva elhárította a vádat. Kijelentette, hogy az alapokmány értelmében a Népszövetség jogszerűen csak abban az esetben foglalkozhatott volna a szóbanforgó kérdéssel, ha erre a tanács valamely tagja felszólítja, vagy ha a viszálykodó államok valamelyike fellebbez hozzá.8 0 Bánffy nem tartotta kielégítőnek 1 a főtitkár válaszát, de mielőtt újabb lépést tett volna, kikérte Pprcher berni magyar ügyvivő és Baranyai Zoltán véleményét.8 1 Parcher válaszában kimutatta, hogy a főtitkárság tévedett, amikor a beavatkozás f3ltételéül a viszályban levő államok fellebbezését jelölte meg, az alapokmány ugyanis kifejezetten egy tagállam kérelmétől teszi függővé a Népszövetség beavatko-76 Apponyi a restaurációs kísérlet fegyveres meghiúsítása, a budaörsi csata miatt köszönt le tisztségéről. 77 A Magyar Külügyminisztérium „Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary" című kiadmányában közzéteendő Diplomáciai okiratok ideiglenes lenyomata. N° 1303, 448—449. 1. 78 Uo. N° 13J4, 449—450. 1. 79 Bethlen István gróf beszédei ós írásai. I. k. 201. 1. so a Magyar Külügyminisztérium „Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary" című kiadmánvában közzéteendő Diplomáciai okiratok ideiglenes lenvomata. N° '1349, 490. 1. 81 Uo. N° 1397, 523—524. 1.
