Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 247 Apponyi Élmények és emlékek c. emlékiratában megemlékezik 1921-es párizsi útjáról, amelynek során Magyarország népszövetségi felvétele tárgyában megbeszéléseket folytatott Millerand későbbi köztársasági elnökkel, Berthelot-val és Poincaré-val. Poincaré szavaira, hogy a kérdés lényege abban áll, vajon Magyarország minden hátsó gondolat nélkül elfogadja-e a békeszerződés által teremtett állapotokat, vagy nem, Apponyi ezt a választ adta : ,,M. Poincaré — mire való volna a hazudozás? hiszen úgyse hinne nekem : tehát nem, Magyarország sohasem nyugodhatik bele azokba az igazságtalanságokba, amelyeket ellene elkövettek ; az, amit bizonyossággal leszögezhetek, csupán annyi, hogy nálunk senki sem gondol a régi állapotok erőszak útján való visszaállítására."6 5 Kétségtelen, hogy e válasz sokkal közelebb állt az igazsághoz, mint Bánffy hivatalos jegyzéke. Csupán azt kellett volna még hozzátenni, hogy Magyarországon a hivatalos fórumok csak pillanatnyilag nem látnak reményt az erőszakos módszerek alkalmazására, dc tisztában vannak azzal, hogy az idők múltával a magyar uralkodó osztályoknak igenis az erőszak, a háború útjára kell lépniök, ha terveik valóraváltását meg akarják kísérelni s hogy a magyar uralkodó osztályok és a magyar kormány türelmetlenül várják ennek az időnek eljöttét. A két álláspont ellentétessége mindenesetre így is világos volt. Genfbe érkezve Apponyi nem kísérletezett az említett ellentétnek látszólagos feloldásával sem. Ezt a szerepet a magyar kormány hivatalos jegyzéke volt hivatva betölteni. Apponyi régebbi személyi kapcsolatainak felhasználásával igyekezett a Magyarországgal szemben kialakult ellenséges légkör megváltoztatására. Azt kellett azonban tapasztalnia, hogy még azok i • is, akikre eddig leginkább számíthatott, ingadozni kezdtek. Motta, svájci szövetségi elnök az eddigi ígéretekkel szemben kijelentette, hogy csak abban az esetben van módjában Magyarország támogatása, ha rendezik a nyugatmagyarországi kérdést. A magyar kormány genfi külön kiküldöttjének jelen• tése szerint ellenkező esetben Motta „nem helyezkedhetik szembe a köz-i hangulattal".6 6 A közhangulat kulcsa az adott esetben pedig valóban Ausztria magatartása, illetve az osztrák kérdés rendezése volt. Apponyi úgy látta, hogy amennyiben a nyugat-magyarországi ügyben gyors döntést hoznak, a felvétel tárgyalásáig elég ideje lesz arra, hogy a sajtót és a fontosabb delegációkat meggyőzhesse Magyarország szándékainak őszinteségéről. Ehhez azonban i újabb haladékra volt szükség. A 6. bizottság ülését, amelynek Magyarország felvételi kérelmével kellett volna foglalkoznia, szeptember 24-re halasztották. Szeptember 21-én Apponyi jelezte Bánffynak, hogy amennyiben erre az időre nem sikerül Magyarország és Ausztria között megegyezést létrehozni, a felvételi kérelmet vissza kell vonni.6 7 A körülmények azonban nem voltak olyanok, hogy azonnali eredményt lehetett volna várni. A kormány ezért inkább azzal próbálkozott, hogy kicsikarja Ausztria támogatását. Ha az osztrák küldöttség nem veti fel a Népszövetségben ezt a problémát, sőt kiáll Magyarország mellett, az egész kérdés élét veszíti. Erre számítva igyekeztek nyomást gyakorolni az osztrák kabi-65 Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Bpest, 229. 1. 66 A Magyar Külügyminisztérium „Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary" című kiadmányában közzéteendő Diplomáciai okiratok ideiglenes lenyomata. N° 919, 107—108. 1. 67 Üo. N° 924, 113. 1.
