Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
246 SZ. ORMOS MÁRIA azt a választ adta, hogy a Népszövetség csak azokat az előfeltételeket vizsgálhatja, amelyeket az alapokmány előír. .Nem hiszi, hogy a Népszövetség tisztán belpolitikai természetű kérdésekre kitérne.6 3 Török követségi tanácsos nyilatkozatából kitűnt : a magyar kormány nem hajlandó a kisantant által kívánatosnak tartott oly értelmű deklarációra, hogy kötelezi magát a Habsburgok uralomra jutásának megakadályozására. A kormány ehelyett a Habsburg-kérdést belügyi problémának nyilvánította. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett közzé a genfi lapokban Baranyai Zoltán, a genfi magyar titkárság vezetője is. Ezek az erőfeszítések azonban nem sok eredménnyel jártak. Bánffy fogadkozásait Genfben nem vették komolyan. A cseh, román, jugoszláv ellenvéleményhez csatlakozott Ausztria küldöttsége is, s így már egyáltalán nem lehetett biztosra venni Franciaország és Anglia támogatását sem. Az antant hatalmak nem tehették meg, hogy míg egyfelől a nyugati területek átadásának megtagadását a magyar kormányhoz eljuttatott jegyzékükben szerződésszegésnek minősítették, másfelől a Népszövetségben azt az álláspontot foglalják el, hogy Magyarország híven teljesíti nemzetközi kötelezettségeit. A harmadik európai nagyhatalom, Olaszország pedig már a konfliktus kirobbanása előtt sem támogatta Magyarország azonnali felvételét. A magyar kormány így már csak néhány nyugat-európai kis állam, elsősorban Svájc támogatásában bizakodhatott, ami azonban vajmi kevés reményre jogosíthatta fel. Nem sok kilátás volt arra sem, hogy Apponyi megváltoztathatja a helyzetet. Baranyai szeptember 20-án jelentette Bánffynak, hogy Apponyival szemben a közhangulat igen kedvezőtlen, megjelenését a delegátusok jelentős része provokációnak tekintené. Baranyai beszámolt arról, hogy a delegátusok körében egy Apponyit támadó röpirat jár körben, amit a cseh küldöttség terjeszt. A MTI értesülése szerint a röpirat valójában Björnsonnak egy régebbi nyílt levele volt a felvidéki erőszakos magyarosítás ügyében. Támadó hangon írt Apponyiról a svájci sajtó is.6 4 A hangulat tehát Magyarország iránt egyáltalán nem volt különösebben szíves, amikor szeptember 20-án Apponyi Genfbe érkezett. A helyzetet úgy ítélte meg, hogy a felvétel Ausztria küldöttségének magatartásán áll vagy bukik. Tisztában volt azonban azzal, hogy Mennsdorf, Ausztria küldötte csak a burgenlandi kérdés rendezése esetén hajlandó támogatni Magyarország kérését. Tudatában volt annak is, hogy a belépés körül elég súlyos elvi nézeteltérések vannak abban a tekintetben, hogy milyen alapon óhajtanák a nagyhatalmak Magyarország felvételét és milyen alapon kíván a magyar kormány belépni. A nagyhatalmak — elsősorban Franciaország — a belépést olyan aktusnak kívánták tekinteni, amellyel a magyar kormány véglegesen és önkéntesen kifejezi, hogy megnyugszik a trianoni békeszerződés intézkedéseiben, a magyar kormány pedig azért óhajtott belépni, mert a Népszövetséget a revízió nem túlságosan hatékony, de esetleg mégis felhasználható eszközének és mindenesetre olyan szervezetnek tekintette, amelynek segítségével a békeszerződés egyes pontjaiban könnyítéseket érhet el. 63 MTI napi jel. 1921. szept. 19., 3. kiadás. 64 A Magyar Külügyminisztérium „Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary" című kiadmányában közzéteendő Diplomáciai okiratok ideiglenes lenyomata. — N° 916. — 105. 1.