Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 241 támogatása biztosítottnak látszott. Nyilvánvaló volt, hogy a kérdésben egyáltalán nem érdekelt államok az európai nagyhatalmak magatartásához fognak igazodni. . 1921 augusztusában tehát Magyarország felvételi esélyei eléggé kedvezőek voltak. Ekkor azonban kirobbant az ún. burgenlandi konfliktus, ami Magyarország külpc liiikai helyzetét újból lerontotta. A trianoni és saint-germaini békeszerződések a volt magyar nyugati határsávot Ausztriának ítélték. 1921 augusztusában elérkezett az átadás ideje, mint a trianoni békeszerződés területi rendelkezései végrehajtásának utolsó felvonása. A magyar kormány azonban, amely ezt a rendelkezést — Ausztria is legyőzött állam lévén — különösen nehezményezte, abban bizakodott, hogy valamiféle kompromisszumot érhet el és megtarthatja az érintett területnek legalább egy részét. A kérdésben nem annyira a különben csekély terület birtoklása játszott szerepet, mint inkább az a körülmény, hogy siker esetén megtörténik a békeszerződés első, elvileg jelentős áttörése. A bizakodás nem látszott indokolatlannak. Először is abban reménykedtek, hogy Ausztria, amely gazdasági szempontból bizonyos mértékig rá volt utalva Magyarországra, a jóviszony fenntartása érdekében és gazdasági ellenszolgáltatások fejében nem zárkózik el az alku elől. A kormány emellett úgy látta, hogy a kisantant nem érdekelt e területen amióta a békekonferencián Olaszország merev ellenállása meghiúsította a tervezett csehszlovák—jugoszláv korridort, amelyet a vitás területen kívántak volna létrehozri. Bízott a kormány abban is, hogy Franciaország, amely az Ausztriában ekkor már éledő, sőt elég erős Anschluß-mozgalom miatt nem tekinti kívánatosnak Ausztria gyarapodását, nem fog erőteljes rendszabályokhoz folyamodni ebben a kérdésben Magyarország ellen.47 Kedvezőnek ítélve meg tehát ebben a vonatkozásban a külpolitikai légkört, a kormány többféle módszerrel is megpróbálkozott a kérdéses terület megtartása érdekében.4 8 1 921 augusztusában változatlanul folytak a tárgya-47 Kánya Kálmán a minisztertanács 1921. aug. 1-i ülésén a következőképpen jellemezte a nagyhatalmak magatartását a burgenlandi kérdésben : ,, a politikai helyzet ma úgy áll, hogy Anglia és Olaszország határozottan ragaszkodnak a trianoni békeszerződés végrehajtásához és így e területeknek Ausztria részére leendő átengedéséhez. Egyedül a franciák foglalnak el ellentétes álláspontot." OL.MT. jkv. 1921. aug. 1. 48 Kánya Kálmán az említett minisztertanácsi ülésen így jellemezte a kormány nyugat-magyarországi politikáját: „Nyugatmagyarország esetleges megtartása érdekében három lehetőség volt. Az első lehetőség az lett volna, ha a nyugatmagyarországi lakosság az autonómia álláspontjára állott volna, követelte volna ezt magárak és egy jól megszervezett ellenállással és puccsal megtagadta volna a nyugatmagyarországi területnek Ausztriához való csatolását. A második mód az lett volna, ha a magyar illetékes kormány- és politikai tényezők mindent elkövetnek olyan irányban, hogy Ausztriában egy olyan kormány vegye át az ügyek vezetését, amely kormány hajlandó engedményeket tenni Nyugatmagyarország kérdésében, illetőleg hajlandó ezen kérdésben a kezünkre járni és esetleg Nyugatmagyarországról le is mondani. A harmadik mód az lett volna, hogy tárgyaljunk a mindenkori osztrák kormánnyal ós vele kölcsönösen megegyezésre jussunk . ." Kánya utalt arra, hogy az első megoldási módot a kormány veszélyessége és költségessége miatt vetette el. A másik megoldást tartotta legszerencsésebbnek és ezért tárgyalásokat kezdett a Seipel által vezetett keresztény-szocialistákkal, akik a szociáldemokrata kormány bukása és az ő kormányra-jutásuk esetén hajlandók lettek volna területi engedményekbe belemenni. A királypuccs azonban visszavonulásra késztette az osztrák keresztény-szocialistákat. Mivel a választások sem kedveztek nekik, a kormány felvette a tárgyalások fonalát az újonnan alakult Schober-kormánnyal. OL. MT. jkv. 1921. aug. 1. 16 Századok
