Századok – 1957
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227
242 SZ. ORMOS MÁRIA lások Schober kancellárral, amikor azonban az osztrák kormány kijelentette,, hogy az átadás előtt tárgytalannak tekint minden további területi alkudozást, a magyar minisztertanács elhatározta az átadás felfüggesztését, amiről ugyanezen a napon, augusztus 28-án jegyzékben értesítette az antant hatalmakat is. A kormány arra hivatkozott, hogy egyrészt Jugoszlávia ugyancsak nem adta át a kitűzött határidőre a baranyai háromszöget, másrészt pedig nem tisztázódtak Magyarország anyagi követelései Ausztriával szemben.49 Az egész huza-vonával az volt a céljuk, hogy időt nyerjenek és Ausztriával birtokon belül tárgyalhassanak. Az átadás felfüggesztését követő napon a már átadott nyugati területen banda-harc robbant ki a bevonuló osztrák csapatokkal szemben. Az úgynevezett felkelést — amit a magyar sajtó a népharag spontán kirobbanásának igyekezett feltüntetni — a valóságban egyrészt a legitimisták, másrészt a kormány jóváhagyásával ide küldött horthysta szabad-csapatok szervezték. A két csoport egymással is versengett, mivel a legitimisták a Friedrich és mások által irányított erőket a királypuccs sikeres megismétlésének biztosítására is fel akarták használni. A horthysta erők főparancsnokának, Gömbösnek feladata tehát kettős volt: egyrészt ki kellett szorítania a legitimista csoportokat, másrészt meg kellett akadályoznia az osztrák csapatok bevonulását.50 A Bethlen-kormány, miközben mosta kezeit és igyekezett a felkelésben teljesen ártatlannak mutatkozni, úgy vélte, hogy több legyet is üthet egy csapásra. Először is megkezdheti a leszámolást a legitimista erőkkel, úgy tüntetve fel a dolgot, mintha a „zavargást" egyedül ők okozták volna. Ugyanakkor a bandaharcot felhasználta a kiürítés halogatására, mondván, hogy amennyiben a magyar közegek kivonulnak az egész átadásra kijelölt területről, félő, hogy a felkelés további vidékekre is kiterjed. Bethlen megkockáztatta azt a javaslatot is, hogy az antant a rend helyreállítása érdekében rendelje vissza a magyar katonaságot és csendőrséget a kiürített zónába.51 Noha erre természetesen nem került sor, a miniszterelnök kedvezően ítélte meg a helyzetet. Az antant jegyzéke, amely a nyugat-magyarországi helyzettel foglalkozott, nem volt ultimátumszerű, sőt inkább türelmesnek lehetett mondani. ,, . . . a nyugatmagyarországi helyzet — állapította meg Bethlen szeptember 2-án — ma talán jobban áll, mint egy-két héttel ezelőtt, mert úgy néz ki a helyzet, hogy nyerünk bizonyos időt a tárgyalásokra és nincs kizárva, hogy ezek eredményeként az odaítélt területeknek legalább egy kis részét megtarthatjuk . . ."5 2 Mindezek mellett az egész ügy alkalmas volt arra is, hogy a néptömegek figyelmét az ország belső nyomoráról, a pénzromlásról, munkanélküliségről, vagonlakásokról külügyi problémák felé terelje. A kormány és még inkább a magyar jobboldali sajtó igyekezett a nyugatmagyarországi eseményeknek olyan színt kölcsönözni, mintha általa a magyar nép tiltakozna és pedig nem egyszerűen területi vonatkozásban igazságtalanság, hanem ezen túlmenően a „vörös" Ausztria általi megszállása ellen is. A magyar uralkodó osztályok számára kellemetlen volt az osztrák szociál-49 OL. MT. jkv. 1921. aug. 28. 60 OL. ME. Nyugatmagyarországi ügyek. I—LL. csomó. 61 OL. MT. jkv. 1921. szept. 9. 62 OL. MT. jkv. 1921. szept. 2.
