Századok – 1957

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzetek Szövetségébe 227

MAGYAB0BSZÍ.G BELÉPÉSE A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBE 233 állapítható azonban, hogy a teljes revíziót nem várta Anglia támogatásától. Az általa elérhető kisebb-nagyobb sikereket eleve olyanoknak tekintette, amelyek csupán kiindulási pontul, alapul szolgálnak a jövő számára, megkönnyíthetik Magyarország általános helyzetét és így felkészülését a döntő I támadásra. Olaszországtól többet remélt, ezt viszont önmagában nem tartotta olyan erősnek, hogy a magyar célok általa megvalósulhassanak. így az Anglia és Olaszország támogatása révén esetleg elérhető területi revíziónak főleg csak mint precedensnek tulajdonított értéket. A revíziós tervek teljes megvalósulása zálogának Németország megerősödését, agresszív politikájának kibontakozását tekintette. Erre mutatnak Bethlen 1921 augusztusában mondott szavai: „Nekünk reményeink lehetnek arra, hogy a Tótföldet és Erdély nagy részét, a Bánátot kedvező külpolitikai konstellációk esetén visszaszerezhetjük, de a kedvező európai konstellációt e területek visszaszerzése tekintetében csak Németország adhatja."1

6 Addig pedig, amíg a kedvező külpolitikai helyzet a háború kirobbantására Németország talpraállása révén kialakul, Bethlen a magyar külpolitika feladatát abban látta, hogy a békeszerződés egész sor rendelkezése vonalán könnyítéseket érjen el és hogy mindenütt ébrentartsa a revízió gondolatát.16 Tisztában volt azzal, hogy ilyen engedményekre Magyarországnak csak „jó magaviselet" esetén van kilátása. Ezért vigyázott a külszínre, kifelé hangoztatta Magyarország lojalitását és békés szándékait, s ellenezte az olyan akciókat, amelyek ronthatják az állam hitelét. A Bethlen-kormány nagy fontosságot tulajdonított a több irányú revíziós propagandának. A magyar külügyi szervek mindenekelőtt a nagy-i hatalmakat igyekeztek meggyőzni arról, hogy a magyar igények kielégítése nekik is érdekük. Ebből a célból a Bethlen-kormány nemcsak a diplomáciai apparátust állított a sorompóba, hanem a legkülönfélébb társadalmi szerve) i békeszerződés hatálytalanításával. [Bethlen lstván.gró]: A magyarság helyzete a Dunamedencében. Mp.gyar Szemle, 1933. dec. XIX. 4. (76) — 316. 1.] Ugyanebben az időben egy másik beszédében kifejtette, hogy Angliának minél előbb a revízió útját kell választania, mert Németország porondra lépése után annak megvalósítása kicsúszhat ellenőrzése alól. [Gratz Gusztáv: Bethlen külpolitikája és kisebbségi politikája. Magyar Szemle, 1934. okt. XXII. 2. (86)] Bethlen külpolitikai orientációja kormányra lépte után nem mutatkozott meg azonnal egészen élesen. Azzal azonban, hogy a csehszlovák kork mánnyal folytatott tárgyalásokat 1921 nyarán megszakította, valamint, hogy nem sokkul később Csehszlovákiával szemben az olasz közvetítést kérte és fogadta el, nem hagyott kétséget az iránt, hogy milyen utat választ. Az első időkben azonban „aktív" külpolitika vitelére nem volt lehetőség, az 1920-as évek első felére a várakozás jellemző. 15

Bethlen éppen ezért a német érdekszférának tekintett Ausztriához csatolt nyugati területek elvesztését véglegesnek könyvelte el. OL. MT. jkv. 1921. aug. 1. 16

Bethlen 1922. máj. 8-án Debrecenben elmondott beszédében a magyar kül-i politika céljaival foglalkozva a következőket mondta : „E célok közül négyet fogok fölemlíteni. Az első a gazdasági egyenjogúság helyreállítása az egész vonalon. . . A második a reparációs kérdés elodázása. Magyarország reparációt fizetni nem képes. A haimadik a magyar kisebbségek megvédése azokon a területeken, amelyeket elszakítottak tőlünk. A negyedik a beavatkozási politika megszüntetése azáltal, hogy csatlakozunk ahhoz a politikai irányhoz, amely Európa lefegyverzését írta zászlójára." Bethlen István gróf beszédei és írásai. Bpest, 1933. I. k. 236. 1. Ami a lefegyverzés kérdését illeti, ennek legfőbb zászlóvivője éppen a Népszövetség volt. A magyar kormánynak a német politikusokhoz hasonlóan az volt az álláspontja, hogy vagy szereljen le minden állam, vagy tegyék lehetővé, hogy Magyarország is fegyverkezzék. Mivel nyilvánvaló volt, hogy általános leszerelésről szó sem lehet, a lefegyverzés kérdésének hangoztatásával gyakorlatilag a trianoni békeszerződés katonai cikkelyei ellen hadakoztak.